A mosolyogtató gól után bombázás

amint a hazai B-közép kifeszíti a „Kovács Zolit vissza Újpestre!” drapériát… A 2. percben mindjárt le is fagyhatott a mosoly a „Kokónak” becézett labdarúgó arcáról: Zoran Supics ugyan a világ legjobb csatárait idézően passzolta el a labdát a kifutó kapus mellett, de némi szépséghiba akadt az akcióban: a hiába vetődő Szasa Sztevanovics éppenséggel a csapattársa...

Bármily furán hangzik, a korai gól a házigazdákat zavarta meg. Másképpen fogalmazva: az ETO nem rogyott meg, hanem a sokkból másodpercek alatt talpra állva elkezdett kulturáltan futballozni. Egyik veszélyes támadást vezette a másik után, s a nagy offenzíva hamar meghozta gyümölcsét: a 20. percben Tokody Tibor egyenlített.

És méghozzá milyen góllal! Évekkel ezelőtt alighanem a szünetig éljenezték volna a lila-fehér drukkerek a gólszerzőt – de így, hogy a korábbi újpesti játékos manapság a Győrt erősíti, szolid fütty volt a „jutalma”.

Az amúgy változatos első félidő krónikájához tartozik, hogy a 45. percben felharsant a Kovács Zoltán visszahozatalát szorgalmazó kórus – feltehetőleg nemcsak amiatt, mert a házigazdák előny nélkül vonulhattak pihenőre...

„Először hallottam személyesen ezt a rigmust, és jólesett – mondta a violákat eleddig kereken száz góllal boldogító támadó a szünetben. – Persze számomra nemcsak ez volt örömteli, hanem az is, ahogy a meccs előtt az újpestiek fogadtak. Ráadásul jól is játszik a csapat – mármint az ETO...”

Ha létezett elégedetlen ember a IV. kerületi sporttelepen péntek este háromnegyed nyolc tájban, az Szentes Lázár lehetett. Ezt bizonyítja, hogy a vendéglátók vezetőedzője már a szünetben módosított együttese összetételén: a szokottnál gyengébb formát mutató Sándor György helyét Jucemar foglalta el. Noha afelől vannak kétségeink, hogy egy csere ekkora változást hozna, a folytatásban sokkal jobban teljesített az Újpest, ez idő tájt már saját erőből is képes volt veszélyeztetni a Győr kapuját. Sok védenivalója még így sem volt Szasa Sztevanovicsnak, tudniillik a lövések, illetve fejesek többsége fölé- vagy mellészállt. Mégis előnybe kerültek a lilák, mivel a 76. percben a mezőny addigi legjobbját, Zámbó Bencét kiállított a bíró – tegyük hozzá, jogtalanul. A hátralévő játékidőben azonban képtelen volt 1–1-ről 2–1-re javítani az Újpest, elsősorban azért, mert Kabát Péter a 86. percben a mérkőzés helyzetét puskázta el, így a lefújás pillanatában annyit állapíthattunk meg: a döntetlen reális. Vesztese végül is nem volt a mindvégig emelkedett hangulatban zajló találkozónak – utólag talán még Kovács Zoltán sem tekinthető annak...

„Valóban nem érzem magam vesztesnek, ám azt nem tagadom, hogy nagyon nehéz volt a lelátóról végignézni ezt a meccset, rossz érzések kavarogtak bennem – mondta Kovács Zoltán percekkel a hármas sípszó felhangzása után. – A második félidőben feljavult az Újpest, több helyzetet dolgozott ki, jelenlegi csapatom a kiállítás után már csak arra ügyelt, hogy a döntetlent tartsa. Úgy vélem, igazságos eredmény született, igaz, mindkét együttes nyerhetett volna. Szívem szerint az Újpestnek és a Győrnek is három pontot adnék...”