Vajon ki az igazi ötödik?

„Tájékoztatunk minden érintettet, hogy az állami jutalmak kifizetése azért nem történt még meg, mert a minisztérium részéről aggályos az asztaliteniszezők pekingi sporteredményének elfogadhatósága” – áll a Magyar Paralimpiai Bizottság honlapján a hírek között. Hogy mi van emögött? Az, hogy asztaliteniszben három versenyszámban is úgy lettek ötödikek a magyarok, hogy miután kikaptak a negyeddöntőben, nem játszották le a helyosztókat, így viszont nem ismeri el a pontszerző pozíciót az Önkormányzati Minisztérium sport-szakállamtitkársága.

Konkrétan a 8-as kategóriás Csonka Andrásról és a 9/10-es kategóriás Berecki Dezsőről van szó egyéniben, illetve a 9/10-es kategóriás csapatról, amelyet Zborai Gyulával kiegészülve alkottak. Csonka egyébként úgy lett ötödik, hogy három meccséből kettőt is megnyert a pekingi paralimpián, tehát második lett a maga négyes csoportjában, de sajnos csak az első helyezettek jutottak be a négy kvartettből a legjobb négy közé. Az őt legyőző kínai Csen Kang meg sem állt a végső győzelemig…

Így lett ő a 89 kínai aranyérmes egyike, amiért nyilván megkapta méltó jutalmát, a mieink azonban máig sem jutottak hozzá ahhoz az összeghez, amely megilleti őket. És ez bizony igaz egész paralimpiai csapatunkra, tudtuk meg Gömöri Zsolttól, az MPB elnökétől, aki konkrét példát is említett, amiért a legcsalódottabb: „Az olimpián is történt hasonló eset, és ott senki sem kérdőjelezte meg a versenyző ötödik helyezését, ezért számunka érthetetlen, hogy a paralimpikonokkal kapcsolatban miért kötik olyan szempontokhoz a kifizetést, amelyek a játékok előtt nem voltak lefektetve.”

Gömöri nyilván Szellő Imrére utal, aki az ökölvívók 81 kilogrammos súlycsoportjában lett hasonló körülmények között ötödik: bejutott a legjobb nyolc közé, ahol kikapott, és hivatalosan ötödiknek nyilvánították, akárcsak a forduló másik három vesztesét, így a nem hivatalos olimpiai ponttáblázaton mindannyian két ponttal gazdagították hazájukat.

No de a sportvezetőnek volt még mondanivalója.

„Megkaptuk a tanúsítványt és a sportolók ötödik helyéért járó díszoklevelet. Várjuk azt a fajta bölcs döntést, amelynek az eredménye nem az íróasztalok melletti besorolás, hanem a versenyeken elért végeredmény elismerése. Minden adatot elküldtünk a hivatalnak, most már csak egy lehetőségünk van, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság elnöke, Sir Phil Craven közbenjárását fogjuk kérni ahhoz, hogy elismerjék sportolóink eredményeit. Az MPB-nek nincs lehetősége, hogy felülbírálja ezeket, tehát ilyen kérésben nem tudunk partnerek lenni.”

És akkor most következzen a másik fél, illetve a képviseletében ifjabb Török Ottó sportszakállamtitkár: „Senki sem mondja, hogy nem akarjuk kifizetni paralimpikon pingpongosainkat, csak nem helyezték őket az ötödik helyre, mert az ötödiktől a nyolcadik pozícióig nem határozták meg a helyezetteket, és ennek az ellenkezőjét a paralimpiai bizottság semmilyen formában sem tudta meggyőzően bemutatni. Egyébként a prémium úton van, az utolsó döntés előtt állunk, és hamarosan mindenki megkapja a pénzét.”

Felvetettük a sportvezetőnek Szellő esetét, amire azt felelte, hogy tudomása szerint ott eldöntötték, ki lett az ötödik, a hatodik, a hetedik és a nyolcadik – nos, erre nemcsak az olimpia hivatalos honlapján találtunk cáfolatot, hanem logikátlan is lenne, ha a negyeddöntő vesztesei közül őt rangsorolták volna a legelőrébb, ugyanis az őt legyőző brit Tony Jeffries kikapott az elődöntőben. Itt jegyeznénk meg újfent, hogy Csonka a későbbi első helyezettel szemben maradt alul, nagyon is megérdemelné tehát az egyéni ötödik helyért járó nyolcmillió forintot, no meg a csapatért járó 5.6 milliót. Viszont állítólag csak kétmilliót kapna, illetve a csapattal együtt 3.4-et – annyit, amennyi az előző miniszter és államtitkár idején lefektetett rendelet szerint a nyolcadik helyezetteknek jár…