Nyugalom mellé pörgés

helyezésére is érvényes. A jó két hete edzőt váltó zalaiak (Supka Attila helyére Csank János érkezett) egy-egy győzelmet és döntetlent könyveltek el, s az aranyesélyes Újpest ellen sem rontanának az eddigi mutatón. „Az Újpest hosszú távon jó formát mutat, nekünk a hazai környezet jelent sokat, de mind a két társaságot feldobhatja a közelmúlt tapasztalata: az átlagosnál rendszerint nagyobb publikum volt kíváncsi a párharcunkra, tekintélyesebb szurkolótábor előtt pedig egyértelmű, hogy pörgősebb a parti. Három-négy kiemelkedő teljesítmény elég lehet a győzelemhez, de persze előfordulhat, hogy hét is kevés lesz. A szakmai részletekben már csak azért sem merülnék el, mert vallom: lyukat beszélhetsz bárki hasába, úgyis a pályán nyújtott teljesítmény dönt. Mentális szempontból közelítve a meccshez, hivatkozhatunk esetleg arra, hogy az Újpestnek van több veszítenivalója, ami el is bizonytalaníthatná az ellenfelet, de nem mindenki gondolkodik így. Például én sem.” Szakmai, érzelmi vonal kilőve, így a zalai esélyek alapját keresve a rendszerint lendületvétellel párosuló edzőváltás utóhatásai felől érdeklődünk. „Ami publikus: az öltözőben és a pályán jobb a hangulat, nekem úgy tűnik, a játékosok jobban átérzik a tét súlyát, hogy itt a klubról van szó, nem pedig egyes emberekről. Egyszerűen közelebb kerültünk egymáshoz, összetartóbbak vagyunk. Az ősszel ezt még három meccsen bizonyíthatjuk. Pontosítanék: egyen, az Újpest ellenin. Aztán a jövő héten a másikon. Egy héttel később pedig a harmadikon...”