Nincs jó formában a Honvéd.
A tizenkettedik helyezés bizony messze van az álomtól, azaz a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezéstől. Ha az utolsó hét forduló eredményeit vesszük alapul, akkor a kispesti együttes az utolsó előtti helyen állna a tabellán. A Pölöskei Gábor edzette csapat hét meccsből mindössze négy pontot szerzett: legyőzte a Siófokot (1–0), döntetlenre végzett az Újpest ellen (1–1) és kikapott a Győrtől (1–4), a Fehérvártól (1–2), a Nyíregyházától (0–3), a Haladástól (0–1) és a Debrecentől (1–4).
A debreceni kudarcot követően a szakmai stáb tagjai leültek beszélgetni a játékosokkal, mert nyilvánvalóvá vált, nagy a gond a csapaton belül. Arról korábban Rabóczki Balázs, a csapat rutinos kapusa is beszélt, hogy néhány játékostársa mentális problémákkal küzd. A kétszeres válogatott kapus szerint emiatt veszítettek el fontos meccseket, ráadásul némi feszültség is tapasztalható volt az öltözőben.
„Valóban volt némi feszültség, akadtak olyan kérdések, amelyeket magunk között el kellett rendeznünk – mondta a Honvéd rutinos védője, Filó Tamás. – Mindenki elővezethette, mi a baja, kibeszélhette a problémáit. Nos, szerintem nem kell titkot csinálni ebből, ugyanis az elmondottak alapján morálisan nem volt topon a csapat, de a beszélgetés arra jó volt, hogy elsimítsunk minden ellentétet.”
A sikertelen csapatoknál szinte természetes, hogy a futballisták egymásban (néhányan magukban) keresik a hibát – Kispesten azonban más a probléma gyökere.
„Ha nem is nagy, de volt ellentét a magyarok és a külföldiek között – adott magyarázatot a védő arra a kérdésre: miféle problémák feszültek a Honvédöltözőben. – Nem arról volt szó, hogy valamelyik légiós nem passzolna a magyarnak, vagy fordítva, azonban más a mentalitása a külföldinek, mint nekünk. A légiósok nem érzékelik az öltözőn belüli hierarchiát. Ha egy idősebb magyar futballista valami miatt odaszól egy vendégjátékosnak, akkor az kapásból megsértődik. Légiósaink zokon veszik az ilyesfajta megnyilvánulásokat, pedig ez a futballban nem szokatlan.”
A Honvédban rendszeresen öt külföldi kap lehetőséget, s ha csere van, általában helyettük is légiós áll be, de azért az nehezen hihető, hogy a kispestiek azért szerepelnek kiábrándítóan, mert mondjuk a húszesztendős brazil Diego nem kapja vállára a labdás zsákot az edzés előtt. Ettől még lehetne jó a Honvéd, de nem az, pedig ha valahol, akkor Kispesten biztosítva van a háttér a nyugodt futballhoz, és jók a körülmények.
„Valóban a mi csapatunk körül minden rendben van, hiszen George F. Hemingway tulajdonos mindent megad nekünk, de sok apró hiba miatt kellemetlen vereségeket szenvedtünk – mondta Filó Tamás. – Balszerencsések voltunk több meccsen is. Az első fordulóban a Vasas ellen jól játszottunk, és mégis kikaptunk. Ami pozitívum, hogy most mindent tisztáztunk, senkiben nincs tüske, azaz egységes csapatként várjuk az utolsó három fordulót.”
A gondot érzi a Honvéd vezetőedzője, Pölöskei Gábor is.
„Korábbi csapataimnál nem volt ennyi légiós – mondta a vezetőedző. – Majd mindegyikük más-más kultúrából érkezett, és így nem könnyű egységes csapatot összehozni. A hierarchiát mesterségesen nem lehet kialakítani, az magától jön létre, függ a teljesítménytől és a játékosok személyiségétől is. A keret azonban sűrűn átalakul, így nehéz a rendszernek felépülnie. A játékosokkal valóban hosszan és őszintén beszélgettünk a mögöttünk hagyott időszakról, és elsimítottuk az ellentéteket.”