jólesett a biztatásuk. Állítólag még egy transzparenset is felemeltek a nevemmel, kár hogy azt nem láttam.
Csukott szemmel tudta, hova kell érkeznie
Száműzöttből ismét főszereplővé lépett elő. Miként élte meg, hogy hónapokig szóba sem került a válogatottnál?
Aki ismer, az jól tudja, hogy nem vagyok az a lelkizős típus, és bár bántott a mellőzés, felfogtam, hogy nem számítanak rám. Nem történt semmi különös, volt egy kapitány, aki nem hívott, Torghelle Sándor helyett másokkal próbálta megoldani a csatárgondokat. Az, hogy újra meghívtak, jelzi, hogy azért van bennem spiritusz.
Nincs hiányérzete az albánok elleni meccs után?
Miért is lenne?! Gólt fejeltem, nyertünk, most ez a legfontosabb. Felesleges lenne azon keseregni, hogy ha a második fejesem is bemegy, akkor kétgólos lehetnék a selejtezősorozatban. Megdolgoztam a találatomért, és ami legalább ilyen fontos, éltem a lehetőséggel. Erwin Koeman bízott bennem, és én ezért megdolgoztam.
Begyakorolt figura volt a gólja?
Egyértelműen. A hétközi edzések mindegyikén gyakoroltuk a balról érkező beadásokat. Szinte unalomig ismételtük ezeket a szituációkat, és miután Huszti Szabolcs lábát elhagyta a labda, már indultam is a rövid sarok felé. Tudtam, hogy ez a dolgom, és azt is, hogy hova érkezik a labda.
Ha már a kritikák jobb futballra sarkallják, engedjen meg egy megjegyzést: mintha negyvenöt perc késéssel érkeztek volna a Puskás Ferenc Stadionba. Egyetért ezzel?
Elismerem, az első félidő nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Kapkodva, idegesen kezdtük a meccset, a passzok pontatlanok voltak, az idő előrehaladtával pedig elkezdtük ívelgetni a labdákat. Ekkor még nekem sem ment jól a játék, a csatársorban a szokásos szerep jutott nekem: küzdöttem, harcoltam az előrerúgott labdákért. A második félidő viszont már remekül sikerült, mégpedig azért, mert elkezdtük használni a széleket, jöttek a beadások, pontosabbá vált a futballunk.
Az átütőerő mégis csak a Torghelle-gólt követően érződött igazán a csapaton.
Melyik csapatnak nem tesz jót a gól? A görcs abban a pillanatban feloldódott, az albánoknak ki kellett jönniük a saját kapujuk előteréből, innentől pedig már nem volt számomra kérdéses, hogy melyik csapat nyer. Győzelmünkkel léptünk egyet előre, és bár teljes mértékig nem lehetünk elégedettek a játékunkkal, mégis azt mondom, nézzük most pozitívabban a részleteket. Legyőztük az albánokat, ráadásul úgy, hogy hazai pályán kapott gól nélkül fejeztük be a találkozót. Kellő alap lehet ez a máltai mérkőzésre.
Máltán is ünnepelni szeretne a pályán
Könnyebb mérkőzésre számít Máltán?
Nem, az sem lesz egyszerű. Biztos vagyok benne, hogy a máltaiak beássák majd magukat a kapujuk elé, amivel megnehezíthetik a dolgunkat. Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, önbizalommal utazhatunk Máltára, és nagyon bízom abban, hogy egy góllal ismét ragtapaszt tehetek a kritikusaim szájára.
