McEnroe nyerni akar…

„Apa, most melyik a Borg, a piros vagy a vörös mezes?” – tette fel a kérdést egy négy-öt éves forma fiúcska, aki feltehetőleg csak az „ősök” elbeszéléséből értesülhetett, micsoda játékos az, akit most élőben láthat. Nos, Björn Borg a mélybíbor szerelést választotta, a hangszóróból pedig a játékok közti szünetben Mick Jagger és a Rolling Stones szólt, a „Fesd feketére” volt a sláger.

A színkavalkádhoz a pályán elsőrangú tenisz párosult. Björn Borg parádésan emelt át, pazarul ütött el egyenesen, kétkezes fonákja szemmel alig követhető. Ennek ellenére azt mondta, 52 évesen versenyen már soha többé…Pat Cash igazán nemes ellenfélnek bizonyult, a svéd legenda néhány szenzációs ütése után ő vezényelte a közönséget. Ünneprontó nem volt, viszont a rövidítésekben a fontos pontoknál jobban koncentrált, mint kilenc évvel idősebb ellenfele. De a két 7:6-os szett sem volt elegendő ahhoz, hogy az 1987-es wimbledoni bajnok bekerüljön a vasárnapi éremcsatába.

John McEnroe ugyanis tökéleteset alkotott.

Még Borg és Cash interjúja tartott a sajtószobában, a kivetítőn azt lehetett látni, hogy „BigMac” és a 12 évvel fiatalabb Goran Ivanisevic máris összeveszett egymással és a bírókkal. A következő „riposztokat” első szett 4:4, 30:30-nál váltotta egymással a két „ászkirály”. McEnroe saját stílusában felhívta a vonalbírók figyelmét az „out” fogalmára, majd Ivanisevic kérdezte meg a döntésre hivatottaktól: „Mi van, féltek tőle?”

Mert nyerni akart mind a két bajnok. A vérükben van.

Viszont John McEnroe-nak több van a kezében. S bár a horvát fogadhatatlan szerváinál úgy támaszkodott az ütőjére, mint saját öregapja húsz év múlva, s úgy vánszorgott le az egyperces pihenőre, mint az öreganyja, a pályán, amikor koncentrálni kellett, megtette. Úgy, ahogy rajta kívül senki más nem lenne erre képes. Ráadásul a szervákat úgy ütötte, mintha Borg állna a túloldalon az 1981-es wimbledoni döntőben, s úgy is ritörnözött.

Hogy mennyire nyerni akart: még a műsorközlőt, Gundel Takács Gábort is leintette, miközben a spliti teniszezőt a második játszmában az amerikai 3:0-s vezetésénél ápolni kellett. Pedig a tévés csupán az azonos győzelmi állásnál követendő eljárást próbálta elmondani a nézőknek a továbbjutás kiszámolását segítendő.

Bár Ivanisevic sérülése ellenére saját további adogatójátékait „behúzta”, az ellenféléhez „hozzá sem tudott szagolni”. Mert azt John McEnroe nagyon nem akarta! Nyerni akart. Mint mindig…