Leszámolt az illúziókkal
Embert próbáló feladat megoldására vállalkozott Fehér Tamás, akit 2005 októberében választott meg a közgyűlés a Magyar Súlyemelő-szövetség elnökének. Az athéni doppingesetek keltette hullámok alatt fuldokló sportágat kellett levegőhöz juttatnia, majd kínkeserves munkával mesterséges légzést adva életben tartania. A beteg nem halt meg, de láthatóan még gyengélkedik, a megerősödés lassan halad.
Elfáradt?
Nem, erről szó sincs – válaszolt a hétfőn lemondó, október 31-ig hivatalban maradó elnök. – Inkább realistább lettem, mint az első egy-két évben. Az a tanulás időszaka volt, Halász István főtitkárral együtt lelkes nebulókként tanultuk a leckét. Persze értek kudarcok, főként a kritikus anyagi helyzettel gyűlt meg a bajunk, de araszoltunk előre, és talpra állt a magyar súlyemelés. A harmadik esztendőt viszont már nagyon nehéznek éreztem, túl sok csalódás ért. Az olimpiai kvóta megszerzése is sokáig bizonytalan volt, elszomorított, hogy harminc százalékkal kisebb összeget kap a sportág.
Miközben hiába házaltak szponzorokért.
Ez is nagyon elkeserített. A közelmúltban négy reményteljes tárgyaláson vettem részt egy lehetséges támogatóval, ám nem értünk célt. Mostanra leszámoltam az illúziókkal. Sok remek társsal dolgoztam, rengeteg öröm és megannyi frusztráció ért, de ha nem csináltam volna végig ezt a három évet, sokkal szegényebb lennék.
Mi az az ajánlat, amelyet nem tudott visszautasítani?
A britek kértek fel szeptemberben, hogy pályázzak a szövetségi kapitányi posztra. Érdekes a történet, ugyanis már a nyáron kiírták a pályázatot, amelyre például jelentkezett egy honfitársam, én írtam alá a referenciáit. Ezért is volt váratlan a felkérés, végül kötélnek álltam. Nagyképűség nélkül mondom, ismernek engem, hiszen tizenöt országban tartottam kurzusokat, két éve jelent meg angol nyelven a súlyemelésről írott szakkönyvem.
Ugye egyetért azzal, hogy jóval kellemesebb a londoni olimpia házigazdája, NagyBritannia emelőit felkészíteni remek körülmények között, mint sziszifuszi munkával tölteni az időt?
Természetes, hogy óriási a különbség, de mert ezer szállal kötődöm a hazai emelőkhöz, volt egy nehéz éjszakám a döntés meghozatala előtt. Csak a legeslegjobbak szakvezetői mondhatják el, hogy maximális létszámú olimpiai csapatot készíthetnek fel, mi ez, ha nem megtisztelő feladat?!
A tervek szerint november 8án tart tisztújító közgyűlést az MSSZ, kérdés, hogy ennyi idő alatt találnak-e valakit, aki vállalja az „életmentő” elnök szerepét…
