Az ablakok után a tekintetek is párásak lettek, amikor az Abay Nemes Oszkár Sportuszoda hangosbemondója megemlítette, hogy a térdszalagkezelése miatt nem játszó Szécsi Zoltán jelen van a nézőtéren. Nem csoda ez, a sorozatban megszerzett harmadik, összességében kilencedik olimpiai arany felbecsülhetetlen érték. Az pedig, hogy a győztes csapatból többen is itthon pólóznak majd ebben a szezonban, főleg.
Ám a Pécs–Eger nyitányon, amely időrendben és rangban is az elsőnek tetszett a kezdő fordulóból, Szécsi mellett az olimpia után szintén gyógykezelésre szoruló, mellkasműtéten áteső Biros Péter sem ugorhatott vízbe. Ezáltal az irányítóját és kezdőkapusát nélkülöző Eger ellen az előző idényben hetedik helyen végző Pécs nyugodtan készülhetett meglepetésre. Már csak azért is, mert a Mecsekalját is bekebelező szürkeség ellenére a szurkolók megtöltötték a nézőteret. Ehhez mondjuk kellett az a kis késés, amelyet a zsűri azért iktatott be, hogy a debütáló internetes jegyzőkönyvrendszer működésbe lépjen, ami persze az ötperces türelmi idő végére sem történt meg, de a korai ebédet még otthon elköltők így befutottak, mielőtt az Eger a fentebb boncolgatott körülmények ellenére gyors 2–0-val nyitotta volna a meccset és a bajnokságot.
Nem ez volt a Pécs által megálmodott kezdés, de a fehér sapkások becsületére legyen mondva, a második etapban kiegyenesítették, ami addig görbe volt. Összerázta védekezését Ambrus Tamás csapata, amit a tréner gyermeki odaadással, ugrálva segített a partról. És még a sorcseréje is bejött, mert a képzeletbeli gólvonalon megálló labda miatt meg nem adott szépítő találat után hamar jött a valódi, majd De Blasio Domenico egyenlített is. Az utazósebességet felvevő Pécs kapusának is sokat köszönhetett: Gárdonyi András igen jól takart ekkoriban, és még a kapufa is vele volt, amikor két lövés is a lécen csattant. Azt viszont már sem a kapus, sem társai nem tudták megakadályozni, hogy a félidő előtt közvetlenül az Eger visszavegye a vezetést egy kipattanóra gyorsan reagálva.
Nem sokkal később Gerendás György már egy mosolyt is megengedett magának, amikor 5–3-ra ellépett az Eger, és akkor sem kellett különösebben aggódnia, amikor kétszer is egyre olvadt a fór, rutinos emberei mindig postafordultával válaszoltak, és mivel a kiállítások is sokasodtak Gárdonyi előtt, Varga II Zsolt második góljával már három volt közte. A lelátó népe ezen igencsak felpaprikázódott, s néhány vitatható ítélet nyomán hangosan tüntetett. A drukkerek idegállapota az idő előrehaladtával csak romlott, és a végére már hőzöngeni sem volt kedve senkinek. Hiába a klasszisok hiánya, az Eger még így is rutinosabb alakulat, mint a Pécs, ami ahhoz vezetett, hogy az utolsó percekre nagyra hízott a különbség. Pedig nem volt ennyi a két csapat között, talán teljes vértezetben sincs, mindenesetre előbbi megállapításban kiegyezett a két edző, amikor az utolsó dudaszó után egymást átkarolva diskuráltak a rajtkövek mögött.