Két gól előny sem elég a Bayern Münchennek
Ha valamikor megéri edzőt vál tani, akkor a válogatott mecscsek miatti szünetben, elvégre az új trénernek két hét jut arra, hogy az elképzelései szerinti arculatra formázza csapatát. Szinte bizonyos, hogy a Mönchengladbachnál meghúzzák a vészféket (minden beharangozó a tréner utolsó esélyeként emlegette a szombati mérkőzést), elvégre a szintén újonc 1. FC Köln már a hatodik csapást mérte a „csikókra”, de igazából Németországot aligha a Borussia kispadjának sorsa tartja lázban. Hanem a Bayern Münchené. Merthogy a bajorok sorozatban a harmadik tétmérkőzésükön maradtak nyeretlenek, és a Bundesliga-éllovassal szembeni hátrányuk a Hamburg cottbusi vendégjátékától függően akár hét pontra is nőhet. Az előző szezon jelenetei pedig aligha ismétlődnek meg, és nem valószínű, hogy az üldözők folyamatos botlásaikkal megint „megnyerik” a salátástálat a Bayernnek.
Ezért is tűnik egyre ingatagabbnak a kispad Jürgen Klinsmann alatt. Azt nem lehet mondani, hogy elődei alatt szilárd alkalmatosságnak bizonyult, elvégre tíz trénernek (Branko Zebec, Udo Lattek, Dettmar Cramer, Lóránt Gyula, Csernai Pál, Jupp Heynckes, Sören Lerby, Erich Ribbeck, Otto Rehhagel, Felix Magath) is a szerződése lejárta előtt kellett távoznia, de mindegyiküknek több idő jutott, mint Klinsinek, ha a napokban kirúgják. A negatív rekordot Lerby öt hónapja (1991. október 9.–1992. március 11.) jelenti (az abszolút csúcsot meg Franz Beckenbauer két hónapja, amibe egy-egy UEFA-kupa-győzelem és bajnoki ezüst azért belefért), Klinsmann viszont még csak alig három hónapja foglalta el hivatalát.
A Bochum elleni mérkőzés 83. percéig úgy tűnt, valamivel nagyobb biztonságban érezheti magát, elvégre csapata a duplázó Zé Roberto (2000. március 19., a Leverkusen ulmi 9–1-e óta nem tett ilyet!) vezérletével simán vezetett 3–1-re a Bochum ellen. Most Klinsmann sem sokat variált a Lyon elleni BL-csoportmérkőzésen látott felálláson (egy csere volt: Breno maradt ki, helyét az ezúttal a vezető gólt szerző Daniel Van Buyten foglalta el), ám most a találkozó közben cserélt szerencsétlenül. A 78. percben Zé Roberto lehívásával megbontotta a középpályát (azért ne varrjuk a beálló Tim Borowski nyakába az eredményt!), és a megnyugtatónak tűnő előny a 85. percre elolvadt. Az 1–1-et összehozó Sinan Kaloglu ugyanis két perc alatt két gólpasszt osztott ki, a finisben pedig a Bayernnek már nem maradt ereje megszerezni a negyedik gólt.
„Nem hiszem el! – háborgott a lefújás után Klinsmann. – Öt vagy hat egy lett volna a megfelelő eredmény, erre mi így kiengedtünk a kezünkből két pontot. Frusztráló és borzasztóan idegesítő. A csapatom túlságosan is magabiztos volt. Mindenki a negyedik gólra hajtott, ahelyett, hogy a meglévő előnyre is próbált volna valaki figyelni. A Bayern Münchenhez nem méltó az ilyen felfogás. Sokkolt bennünket a Bochum. Igazi mélyütést kaptunk. Most az a fontos, hogy mindenki legyen türelmes, és a következő meccsünkön pontokat szerezzünk.”
Az persze egyértelmű, hogy bizonyos csapatrészekkel szemben nehéz lesz türelmesnek lenni. A Bayern hét forduló alatt már 13 gólt kapott (az előző idényben összesen 21et), világbajnoki érmes támadói (Luca Toni arany-, Lukas Podolski és Miroslav Klose bronzérmes volt 2006-ban) nem találták meg a fonalat, Klinsmann meg nem találja a csapatát. És nem tudni, mennyi ideje marad még erre.
