Az athéni olimpia előtt, a felkészülés finisében a balatonfűzfői edzőtáborban tört el a bal bokám. Akkor egy pillanatra megijedtem, ám az fel sem vetődött bennem, hogy kihagyjam az ötkarikás játékokat. Nem is figyeltem arra, hogy sérült vagyok, igyekeztem kizárni a külvilágot, olyannyira, hogy a kezelőorvosom véleménye is leginkább a tekintetben érdekelt, hogy mit kell tennem a mielőbbi gyógyulásom érdekében. Az már nem foglalkoztatott különösebben, milyen hosszú lehet a felépülésem. Versenyezni akartam, ezért aztán próbáltam elnyomni a rossz érzéseimet, hiszen természetesen bosszantott, hogy éppen egy ilyen nagy megméretés előtt sérültem meg. A verseny alatt egyébként különösebben nem éreztem fájdalmat, ott és akkor az volt a fontos, hogy minél jobb eredményt érjek el. Hallottam és olvastam róla, hogy Talmácsi Gábor törött kézzel ért oda a harmadik helyre Japánban, ez kiváló teljesítmény. Remélem, Gábor mihamarabb elfelejti ezt a sérülést.