Az erőltetett menet folytatódik…
Túloldalt a Jesenice, a jól ismert szlovén csapat, amellyel már évek óta hadakozik a Volán. Ötből négy győzelem itt, ötből négy a másik oldalon is, rangadó ez a javából! Ted Sator mester a Klagenfurtban vállsérülést szenvedő, néhány nap pihenésre utasított Tokaji Viktor távollétében kénytelen átszervezni a védőpárokat – Ondrejcík Rastislav Ryan Bonni mellett bizonyíthat. Muszáj volna neki, mert eddigi teljesítménye finoman fogalmazva nem nyerte el az amerikai edző tetszését (sem)…
„A háromhetes szerződéssel játszó finnek is megvillanthatnának már valamit” – teszi ehhez hozzá sokat sejtetően idősebb Ocskay Gábor, majd elfoglalja szokásos helyét a palánk mellett. Mit lát? Rohamoz a Jesenice. A vendégek fölénye a 11. percben góllá is érik: David Rodman Ondrejcíkből csinál bolondot (Ted Sator szeme sem rebben), majd középről, szemtől szemben Szuper Leventével kíméletlenül lövi a korongot a kapuba. A mestermunka tovább fokozza a vendégek harci kedvét (Jean Paré az emberelőnyben próbálkozó Bonnival kezdeményez verekedést – az ütésváltás után mindketten a büntetőpadra ülnek), kombinatív, gyors hoki a jégen, a fehérvári ördögök jobb híján kontrákkal operálnak. Ezekben sem rejlik kevesebb veszély, sőt: az egyik után Palkovics Krisztián zseniális keresztpasszát a kapu elé meglepetésszerűen érkező bekk, a svéd Andreas Byström gólra váltja. Örülhetünk az 1–1-nek, de nem sokáig, sajnos David Rodman harmadot lezáró fonákját benézi Szuper.
A szakértő közönség reakciója („Szuper Levi!, Szuper Levi!”) közepette indul pihenni a kapus, aki ekkor még nem is sejti, hogy a második felvonásban újabb megpróbáltatások következnek. Következnek… Az elején Gregor Poloncic, a közepén a remekül megjátszott emberelőnyből (tizenegy másodperc alatt…) David Rodman eredményes, 1–4, több mint nehéz helyzet.
„Harcoljatok!” – visszhangzik a csarnok, mintegy jelezve, nem érdekli, mi az eredmény, ha látja a tüzet. Látja. A kis túlzással a szlovén válogatottal megegyező Jesenice ellen is robotol a csapat, megy, gürizik, az akaratra nem lehet panasz. Persze: mikor lehetett itt?
Micsoda védés! Szuper varázslatos vetődéssel hárítja David Rodman (ezek a Rodmanok piszok jók már megint) bombáját, átellenben Nathan Martz villan, érdemes meghajtani! Így is lesz. A felpörgő fehérváriak ellen megzavarodnak a szlovénok, emberelőnyben a tudatos játék gyümölcsöző: az ütemben érkező Palkovics esélyt sem ad Andrej Hocevarnak. Négy perc, két gól, varázslatos hangulat. Byström kiállítva, nehéz percek következnek. Nagyon nehezek. Hát micsoda percek! Fekete Dániel korongot lop, kiugrik, nem érik utol, egy csel, gól! Parádés! Talpra áll, egyenlít a Volán, 1–4-ről egyenlít, bármi legyen a vége, ismét elismerésre méltó produkciót nyújt.
Dehogy legyen bármi a vége! Tovább nyom a csapat, kiváló a derbi, itt is, ott is helyzetek, gól már nem születik. A hoszszabbításban sem. A két pontért így büntetőket lőnek, ebben a kettőt is beverő vendégek a jobbak, mindazonáltal méltán zeng a Raktár utcai csarnok ekképpen: „Szép volt, fiúk!”
Tényleg szép volt!
Már „csak” 48 ehhez hasonló meccsen kell az alapszakaszban bizonyítani…