Visszatérő problémája a magyar labdarúgásnak, hogy fontos szakmai kérdésekben nem illetékesek, nem szakemberek véleményét kérik ki a döntéshozók, hanem más szempontok alapján határoznak, s hozzá nem értők javaslatait fogadják el. Az MLSZ tizenöt tagú elnökségében jó ha két futballszakember van, nem hinném, hogy ez ideális. Mi – és itt talán beszélhetek magyar kollégáim nevében is – hosszú évek óta harcolunk, hogy tartsanak számon bennünket, de a Bozsik-programhoz is hiába ragaszkodtunk, megszüntették. Nekem nem a kinevezett személyekkel van bajom, hanem a szakmaiatlansággal, az elvvel; azzal, hogy rendre megkerülnek bennünket. Azon már nem is lepődöm meg, hogy újszerű felállásban vezeti majd egy csoport az utánpótlás-válogatottakat, hiszen számomra ez is azt jelenti: már előre megkerülik az egyéni felelősségre vonás lehetőségét. Érdekes, hogy nemigen találni ehhez hasonló megoldást Európa futballjában. Azt pedig edzőként mondom: szerintem fontos, hogy a játékosok tartozzanak egy szakvezetőhöz, mert csak akkor tudnak közösségként, eredményesen működni. Amelyik szakember a feladatot adja, annak kell azt számon is kérnie a futballistáktól.
