Százasok bűvöletében

Az évek telnek-múlnak, újabb és újabb bajnoki idényeknek vág neki a csapat, az edzők, a játékosok cserélődnek, valami azonban nem változik az Internazionalénál. Pontosabban valaki: Javier Zanetti.

A 35 éves csapatkapitányt 1995-ben szerződtette a milánói klub az argentin Banfieldtől, az azóta eltelt tizenhárom év során pedig szépen lassan az egyesület legnagyobb ikonjai közé emelkedett. És szerda este újabb szintet ugrott előre az Inter belső hierarchiájában, hiszen belépett a „hatszázasok” táborába. A Lecce elleni bajnokin játszott 600. alkalommal a klub színeiben, nála többször csak Giuseppe Bergomi (758 meccs) és Giacinto Facchetti (634 meccs) szerepelt a gárdában.

A jobb oldali védőként és középpályásként is bevethető játékos által képviselt állandóságot a legjobban a „feje felett” lezajló edzőváltások jelzik: bármily hihetetlenül hangzik, Zanetti az Internél 13 (!) szakember kezei alatt dolgozott. A kételkedők kedvéért álljon itt a trénerek listája: Ottavio Bianchi, Luis Suárez, Roy Hodgson, Luciano Castellini, Luigi Simoni, Mircea Lucescu, Marcello Lippi, Marco Tardelli, Héctor Raul Cúper, Corrado Verdelli, Alberto Zaccheroni, Roberto Mancini, José Mourinho.

„Büszkeséggel tölt el, ha a hatszázas mérföldkőre gondolok – nyilatkozta az eredmény kapcsán Zanetti. – Manapság szokatlan, ha egy játékos ilyen sokáig ugyanabban a csapatban futballozik, és meg is tartja helyét. Az évek múlásával azonban nem csökkent az étvágyam, ma is ugyanolyan elszántan szeretném segíteni a klubot, mint amikor először felhúztam a fekete-kék mezt.”

Ám hiába a szép jubileum, az ünnep fénye így sem tökéletes – legalábbis az érintett szerint: „Sajnálom, hogy a Lecce ellen értem el a határt, és nem négy nappal később, a Milan elleni derbin. Mindenesetre kezet rázok majd Paolo Maldinival, akit labdarúgóként és emberként is rendkívül becsülök.”

A Milan csapatkapitányával való párhuzam egyébként nagyon is indokolt, hiszen az Inter legendás négyese körülbelül azt a szerepet tölti be Milánó fekete-kék felében, mint amit Maldini a piros-fekete oldalon. Zanetti sportszerűségéről, tisztaságáról mindent elmond, hogy pályafutása során – noha legtöbbször hátvédként lépett fel – mindössze egyetlenegyszer, egy 1999-es kupameccsen kapott (jogtalanul) piros lapot. Játékosához hasonlóan Mourinho számára is fontos határkő volt a Lecce elleni mérkőzés, az 1–0-s győzelemmel ugyanis félelmetes statisztikát tudhat magáénak: hazai bajnokin 2002. február 23. óta (Porto–Beira Mar 2–3) nem szenvedett vereséget aktuális csapatával, sem a Porto, sem a Chelsea, sem az Inter szakvezetőjeként. Talán említeni sem kell, ezt csak ő mondhatja el magáról Európában.