A cserékkel volt sikeres a Loki

„Olyan ez, mint a pofon: az első nagyon fáj, aztán szép lassan hozzászokik az ember. A hétközi kupameccsen speciel jó volt újra együtt melegíteni a társakkal a kezdést megelőzően, de el kell fogadnom, hogy változott a világ. Harmincöt éves vagyok, a fiataloké a jövő.”

Dombi Tibor mondta ezt, aki a Vasas elleni mérkőzésen, mondhatni, reménytelen helyzetben lépett pályára: a Vasas már túl volt egy kihagyott tizenegyesen, szerzett egy gólt, ziccerei voltak, uralta a találkozót, míg a Loki csak küzdött, erőlködött.

S akkor jött az önmagát korosabb játékosnak tartó Dombi Tibor. Beállt és egy csapásra minden megváltozott. Persze az öreg rókák, a debreceni lelátón egyet s mást már megélő rutinos drukkerek csak mosolyogtak, mondván: ez a talaj fekszik Dombi Tibornak. No igen… Legendás történet kering arról, hogy amikor a Debrecen hajdan vendégségbe ment, az ellenfelek úgy készültek, hogy az egyik oldalvonal mentén nem kaszálták le a füvet, hátha így lelassíthatják a leggyorsabb debreceni futballistát. Ő azonban az edző furmányos taktikája szerint mindig a másik oldalon bolondította a védőket, és a legenda szerint fél tucat gól született a beadásai után.

S lám a jelenben is jó, ha ravasz az edző: Herczeg András jó érzékkel állította be a villámléptű játékost, akinek aranyat ért a gyorsasága a felázott talajon. Ráadásul a Vasas oldalán láthatóan nem voltak felkészülve arra, hogy Dombi Tibor a fáradó, dekoncentráltabb védők mellett könnyedén elspriccel.

„A mester ezúttal is azt várta tőlem, hogy hozzak lendületet a játékba, és próbáljak befutni a Vasas védővonala mögé…” –

mosolygott Dombi Tibor.

A jól értesültek magabiztosságával még mondtuk is neki, hogy ez a neki való talaj: víz, sárban cuppanó stoplis cipők.

„Dehogy való nekem a vizes, csúszós talaj! – kontrázott nagy meglepetésünkre a szélső. – Ez csak szurkolói legenda! Nem tudok megállni, nem tudok hirtelen irányt változtatni rajta olyan hatékonyan. Sőt, fizikailag sem éreztem tökéletes állapotban magam, amikor pályára léptem, valamiért mégis minden összejött. Egy lapra tettünk fel mindent, és a támadásba menekültünk. Hiába volt stabil és maszszív a Vasas az első félidőben, a