Kis sziget – nagy siker
Gondolom, nem tévedek: a kezében egy hideg sörrel ül az Indiai-óceán partján, és egymás után fogadja a maldív focirajongók gratulációját? Gondolom, nem tévedek: a kezében egy hideg sörrel ül az Indiai-óceán partján, és egymás után fogadja a maldív focirajongók gratulációját?
Nem jár messze az igazságtól, a hazautazásom előtt valóban próbálom kiélvezni a sikereink által jött népszerűség minden pillanatát – felelte Dzurják József. – Való igaz, rengetegen gratulálnak, az emberek úton-útfélen megállítanak, szinte nincs olyan nap, hogy ne hívnának meg valamilyen fogadásra. Csapatom, a Club Valencia négy éve ünnepelhetett legutóbb bajnoki címet, ráadásul az Elnök-kupa megnyerésével a duplázás is sikerült. Biztosan vannak fanyalgók, akik azt állítják, ezek a sikerek nem érnek sokat, az én véleményem viszont az, hogy még a megye kettes bajnokságban is meg kell dolgozni az elsőségért.
Vezetőedzőként nincs jelentős múltja, így talán némileg meglepő, hogy a Club Valencia elöljárói önt választották a csapat kispadjára.
Dunakeszin, a BVSC-nél, valamint a Ferencváros utánpótlásánál dolgoztam önállóan, de szerencsésnek tartom magam, mert Temesvári Miklós, Bicskei Bertalan, Simon Antal és Sisa Tibor munkáját is segíthettem. A Valencia vezetői minden bizonnyal azért választottak engem, mert tudták, tisztában vagyok a helyi viszonyokkal, ráadásul az is ismert volt előttük, hogy Bicskei Bertalan segítőjeként Malajziában az U23-as válogatottat is edzettem.
A rossz kezdés után megtáltosodtak
Most már ők is tudják, jó döntést hoztak. Milyen céllal vágtak neki a bajnokságnak?
A Valencia az egyik legnagyobb múltú helyi csapat, azonban legjobb játékosai távoztak, és szinte csak fiatalok maradtak a keretben, továbbá a korábbi diósgyőri védő, Elek Norbert, valamint Gál Ferenc – aki alacsonyabb osztályban játszott – erősített minket. A cél az volt, hogy a nyolccsapatos bajnokságban kerüljük el az utolsó két helyet, azaz maradjunk bent, ám amikor négy meccset követően csak két pontunk volt, mindenki azt mondta: megvan az egyik kieső. Ettől kezdve nem veszítettünk, és négy pont előnnyel lettünk aranyérmesek. Csak zárójelben jegyzem meg, rajtam kívül van még egy magyar edző a szigeteken, és ő azt mondta a rajt előtt, hogy három együttes, köztük az övé, esélyes a bajnoki címre. A Valenciát nem tartotta említésre méltónak...
Minden bizonnyal a Victory Sports Clubot irányító Kiss Lászlóról van szó, és ezek szerint nem felhőtlen a viszonyuk.
Így van. Amikor a kilencvenes években a Maldív-szigeteken futballoztam, ő ugyanitt egy másik gárdát edzett, nagyon jó viszonyban voltunk. Aztán amikor gólkirályként hazatértem, egy újságban megemlítettem, hogy a szakember ezüstérmes lett a csapatával. Később, amikor találkoztunk, számon kérte ezt, mondván: ők bajnokként zártak. Mondtam neki, ne vicceljen, én ugyanabban a bajnokságban játszottam, ahol ő edzőként dolgozott, tisztában vagyok a helyezésekkel. Azóta nem beszélünk egymással...
Nagyszerű és baráti kapcsolat a kapitánnyal
Tudván azt, hogy a Valencia és a Victory Sports Club sokszor egy pályán, egymás mellett edzett, ez a helyzet azért nem lehetett olyan egyszerű.
Amikor edzőként megérkeztem a szigetekre, tudtam, elkerülhetetlen a találkozás. Kerestem a lehetőséget, hogy rendezzük a viszonyunkat, csakhogy ő azt mondta, magyar edzőkkel nem áll szóba, mert rengeteget ártottak neki. Így már nem erőltettem a kapcsolatfelvételt, azóta egyszerűen átnézünk egymáson. Nagyon fáj, hogy a világ másik végén dolgozik két magyar ember, és ahelyett, hogy segítenék egymást, szóba sem állnak egymással...
A többi szakemberrel milyen a viszonya?
Nagyon jó a kapcsolatom mindegyikükkel, Jozef Jankech szövetségi kapitánnyal pedig különösen remek. A hazájában, Szlovákiában elismert edzőnek számító, magyarul kifogástalanul beszélő tréner a válogatottal megnyerte a dél-ázsiai játékokat – a döntőben Indiát legyőzve –, és ez nem kis bravúr. Rendszeresen vendégeskedünk egymásnál, jókat beszélgetünk, de a magyar futballistákkal is összetartunk.
Most úgy érzi, hogy nem hiányzik a hazai közeg
A hangján érződik, hogy boldog ember.
Amikor jönnek a sikerek, jó az ember közérzete. Megbecsülnek, ennek tudható be, hogy jól érzem magam a bőrömben. A szerződésemet egy évvel meghosszabbítottuk, indulunk az ázsiai Bajnokok Ligájában, és ez a feladat nagyon izgat. A bajnokságot átalakították, így a megszokott nyári rajt helyett már februárban indul a versengés.
Nem hiányzik a hazai közeg?
Az internetnek köszönhetően jobban képben vagyok, mint amikor otthon voltam. Figyelem a Fradi eredményeit, szurkolok a válogatottnak, ám amikor azt hallom, Sisa Tibor helye nem biztos az Európa-bajnoki bronzot nyerő korosztályos válogatott élén, azt mondom, jobb, hogy ennyire távol vagyok Magyarországtól...
