Felesleges titkolózás, hiábavaló pereskedés

Elképzelhető, hogy feleslegesen fordult bírósághoz az FTC Pártolói Egyesület, mert bár másodfokon is a szurkolóknak adott igazat a Fővárosi Ítélőtábla, a kötelezően nyilvánosságra kerülő nevekkel semmire sem mennek a pernyertesek (a jogerős döntés értelmében az MLSZ köteles kiadni azoknak a nevét, akik 2006 nyarán a fellebbviteli licencadó testület tagjaként megvonták a Ferencváros licencét, s így a legnépszerűbb magyar csapatot az NB II-be száműzték), a lista azonban nem tartalmaz meglepetéseket.

Sőt nem is titkos.

Tepszics Ignácnak, a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető zrt. korábbi sportigazgatójának és cégvezetőjének íróasztalfiókjában ott fekszik az ominózus lista – a baj csak az, hogy a sportvezető jelenleg Norvégiában dolgozik.

Az MLSZ egyelőre makacs, csak az ítélet kézhezvételét követő tizenöt napon belül teszi közzé a bizottsági tagok névsorát.

Mint azt Tepszics Ignáctól megtudtuk, az ő ismeretei szerint a bizottság egyetlen tagja sem kötődött közvetlenül a labdarúgáshoz, az élvonalban szereplő csapatokhoz és az őket működtető gazdasági társaságokhoz. A hét tag majd mindegyike jogi és közgazdasági végzettségű, s egy hölgy is tagja volt a testületnek.

„Tőlem soha senki nem kérte, mondjam el, kik hozták meg a döntést – mondta megkeresésünkre Tepszics Ignác. – Nem volt ez titok soha az Üllői úton… A probléma csupán az, hogy Norvégiába nem hoztam magammal azt a papírt. Ha jól emlékszem, valamennyien civilek voltak, akik az MLSZ felkérésére kerültek a testületbe.”

Tepszics Ignác nem tudott nevekkel szolgálni, ám rövid nyomozás után rátaláltunk a tagok egyikére, a vidéki nagyvárosban jogászként dolgozó P. Szilárdra, aki elismerte, részt vett a testület munkájában a Fradi licenckérelmét tárgyaló időszakban. Mára messze került a labdarúgástól, de megerősítette, ismeretei szerint valamennyi tag megfelelt a licencadó testülettel szemben támasztott követelményeknek, előírásoknak. A Fővárosi Ítélőtábla ítéletét nem kívánta kommentálni, s mert tiszta a lelkiismerete, egyáltalán nem tart a névsor nyilvánosságra kerülése esetén a szurkolói atrocitásoktól.

„Ha valóban hozzáértő és megfelelő jogosítvánnyal rendelkező civilek döntöttek a Ferencváros sorsáról, részünkről lezártnak tekintjük az ügyet – mondta Budai Máté, az FTC Pártolói Egyesület szóvivője. – Mi nem a licenc megvonásának jogosságát vitattuk, csak a nevekre voltunk kíváncsiak, s a bíróság nekünk adott igazat. Senkit sem kívánunk pellengérre állítani, viszont fontos, hogy az MLSZ jogszerű keretek között működjön.”

A fentiek ismeretében érthetetlen az MLSZ makacssága: miközben a licencügyben érintett klubok, szervezetek tagjai megkapták a döntéshozók névsorát, miért nem engedett már korábban a szurkolói óhajnak. Érthetetlen, hogy az elsőfokú ítélet után miért fellebbezett az MLSZ, illetve a szurkolók miért ragaszkodtak a perhez, hiszen kis utánajárással bárki számára hozzáférhetővé válhatott volna a fellebbviteli licencadó testület tagjainak névsora.

De ha minden ilyen egyszerű, minek kell várni a bíróság levelére – mit kell itt rejtegetni?...