A profiknál nem lehet lelkizni

Tudja, mi a baj?Tudja, mi a baj?

Csak ismételni tudom: a gólok hiányoznak. Persze azt sem tagadom, hogy túl lelkizős alkat vagyok, ha elrontok egy ziccert, képes vagyok már meccs közben bosszankodni, rágódni rajta. A találkozókat követő napokban pedig egyfolytában a hibáimon agyalok. Az igazi profi nem ilyen, azt mondja, vége a találkozónak, lépjünk tovább, jönnek az új feladatok. Úgy látszik, nekem ezt még meg kell tanulnom.

Hiszen ön is volt igazi profik között Hollandiában, a NEC Nijmegennél. Ott nem tanult?

Öt hónapot töltöttem Hollandiában, és ez alatt hét találkozón jutottam szóhoz, de egyetlen mérkőzést sem játszottam végig. Nem nevezném pályafutásom csúcsának azt az időszakot. Nagy reményekkel mentem ki, úgy voltam vele, ha jól teljesítek, a kölcsönszerződés lejárta után végleg megvesznek, és hosszú távon bizonyíthatok. Ehhez képest decemberben már újra itthon voltam. Nem úgy alakult, ahogy szerettem volna.

Nem lehet, hogy emiatt esett vissza a teljesítménye?

Na, ez a másik... Jóformán mást sem olvasok az újságokban, mint hogy Hrepka Ádám a hollandiai kiruccanás óta nincs formában. Jó lenne, ha ezt már elfelejtenék.

Akkor hadd kérdezzem meg: tavasszal, amikor már újra az MTK mezében futballozott, hány gólt is lőtt?

Egyet. Zalaegerszegen.

Nem túl sok ahhoz képest, hogy a bajnokcsapat csatáráról beszélünk.

Tudom. Egy szezonban minimum tizenhárom-tizenöt gólt kellene szereznem.

Hogyan jellemezné most saját játékát?

Talán túlságosan kerülöm a felelősséget. Keveset vállalok, még ziccerekben is lepasszolom a labdát.

Lehet, hogy jót tenne a környezetváltozás. Arról nem volt szó, hogy az átalakulóban lévő MTK önt is elpasszolja valamelyik riválisnak?

De, csak aztán végül maradtam.

És ha januárban megint felvetődik ez a lehetőség?

Nem zárkózom el semmi elől.

Egyébként hová várja az MTK-t ebben az idényben?

Az első ötbe. Óriási bravúr és meglepetés lenne, ha meg tudnánk védeni bajnoki címünket. Az aranyra leginkább a Debrecennek és az Újpestnek van esélye. Persze nem mondom, ha elkapnám a fonalat – talán éppen most, a Fehérvár ellen –, s elkezdeném termelni a gólokat Urbán Gáborral és Pál Andrással együtt, akkor...