Zéró a záró napon

És akkor most kard ki kard – gondoltuk a paralimpia záró napja előtt. Szerdán ugyanis már csak három sportágban osztottak érmeket, ezek egyike volt a vívás, azon belül a mi számunkra talán legkedvesebb fegyvernem. Az A-kategóriában tőrben vasárnap a 12. helyet megszerző Mató Gyulával, míg a B-ben nagy bajnokunkkal, Szekeres Pállal, aki 1996ban Atlantában karddal (is) aranyérmet szerzett. Két okból is nagyon emlékezetes lett volna, ha megismétli akkori remeklését: egyrészt mert keretbe foglalja a magyar csapat a játékokat, mivel egyetlen pekingi győzelmünk, az úszó Sors Tamásé az első versenynapon született, másrészt pedig éppen Szekeres számában hirdettek utolsónak eredményt a 2008-as paralimpián a kínai fővárosban.

A Himnusszal búcsúzott volna a viadal – de szép is lett volna!

De sajnos nem lett az, nagyon nem. Szekeres két vereséggel kezdett, ami azért volt különösen fájó, mert egyik vetélytárs sem volt ázsiai, akik ellen sajnos mind férfi, mind női vívóink esetében igaz, egyre jobban megremeg a kezük, aztán két győzelemmel javított a mérlegén, de a csoportküzdelmek utolsó párharcában újabb vereséget szenvedett, így negatív mérleggel került a főtáblára, ezáltal nem éppen kedvező pozícióba. Bíztunk benne, hátha magára talál, hátha csodát tesz, de a szintén többszörös paralimpiai bajnok hongkongi Huj Csarn-hung nem engedte. Két érdekesség kettejük csatája kapcsán: egyrészt a szám athéni ezüst- és bronzérmese nézett egymással farkasszemet a nyolcaddöntőben, másrészt épp a hongkongit verte meg a rutinos magyar három nappal korábban tőrben.

Most sajnos fordult a kocka: a világranglista-4. 15:12-re legyőzte Szekerest.

És ezzel a magyarok szereplésének is vége volt, mert addigra Mató is elbúcsúzott a küzdelmektől a verseny ugyanezen szakaszában – némileg bosszantó, hogy azzal a lengyellel szemben, akit a csoportkörben megvert. Enynyi volt számunkra a pekingi paralimpia, újoncunkat a 11., Szekerest a 12. helyre rangsorolták a végelszámolásnál, de ezt megelőzte az utóbbit is edző szövetségi kapitány, Beliczay Sándor lemondásának híre. Még egy gondolat erejéig viszszatérve Szekeres Pálra: a háromszoros egyéni arany- és bronzérmes respektjét jelzi, hogy a játékok hivatalos napilapja, a The Paralympian ingyenes kiadvány hétfői száma majdnem kétoldalas cikkben foglalkozott vele, miközben az egész újság terjedelme nem több nyolc kolumnánál. Ezzel a sovány vigasszal mehettek a mieink a „Madárfészekben” megtartott záróünnepségre, amelyen London a paralimpiai stafétát is átvette.

Eredmények a 15. oldalon