„Kerülj a legjobbak közé! Köztünk a helyed!” – olvashattuk a salakos futópályán felállított táblán, és az ember már-már nyúlt a tollért, hogy felvésse a legfontosabb adatokat: hogyan és hová tudja beíratni csemetéjét focizni. Még az internetes cím, a www.nftc.hu is azt sugallta, hogy a hirdetésnek valami köze lehet a labdarúgáshoz, ám ahogy elmerültünk a szövegben, kiderült, nem futballozni, hanem repülőgépet vezetni invitálják a fiatalokat: a Magyar Honvédség katonaipilóta-képzésére. A mellékelt fényképen négy, a Top Gunban látott Tom Cruise-t idéző figura mosolyogva baktat sisakkal a kezében, és természetesen napszemüveggel a fején – elismerjük, a reklám nem rossz, ugyanakkor felvetődött bennünk: ha a sporttelepeken nem pilótának, hanem futballistának akarnák elcsábítani a gyerekeket, a mi kis futballunk zuhanórepülése talán előbbutóbb véget érne...
Esetleg akkor is, ha a klubok végre felhagynának a „névtelen” légiósok idehozatalával. Jellemző kép napjaink honi focijáról: amikor a meccs előtt felcsendült a Himnusz, a kezdőkörben tizenkét magyar és tíz külföldi játékos vágta magát vigyázzba... Félreértés ne essék, a határon túlról érkezők között akadnak olyanok, akik megérik a pénzüket (lásd még: Micso Szmiljanics és Genito), afelől viszont erős kételyeink vannak, hogy Dieng Cheikh Abass- vagy Marko Andicsszintű labdarúgók ne „teremnének” idehaza is. Persze ha olyan jók lennének ezek a fiúk, nem Magyarországra szerződnének... Így viszont el kell fogadnunk, hogy egyikük kis híján olyan gyors, mint Usain Bolt, de zavarja a labda, míg másikuk technikás, csak futni nem szeret – még tisztes honoráriumért cserébe sem.
Nagy kár, hogy az első félidőben volt rá lehetőség, hogy ezen rágódjunk, tudniillik a legjobb indulattal se ragaszthattuk rá a mérkőzésre az érdekfeszítő jelzőt. Némi izgalmat csupán az okozott, hogy az előzetesen a kezdő tizenegybe jelölt Dvéri Zsoltot hiába kerestük a gyepen, mígnem felvilágosítottak bennünket: a Fehérvár irányítója belázasodott, emiatt nem vállalhatta a játékot. Ami azt illeti, sokat nem vesztett: a Honvéd vezetést szerzett, a vendégek hamarjában egyenlítettek – röviden a lényeget összefoglalva ez történt szombat este nyolc és háromnegyed kilenc között.
A második felvonásban felvillant az esély arra, hogy erősebbé válik a kispesti gárda, ám Csábi József pályaedző csak azért kocogott el a szögletzászlóig és vissza, hogy jelezze Nemanja Arszemijevicsnek (ha nem hallottak róla, ne hibáztassák magukat...): gyere, beszállsz. A színvonal továbbra sem verdeste az eget (ej, de visszafogottan fogalmaztunk!), így negyed tíz tájban többen amiatt sopánkodtak, hogy nem maradtak otthon a Megasztár ki tudja hányadik részét felvezető bakiparádén röhögni. Igaz, nevetésre ingerlő jelenetekben a Bozsik-stadionban sem volt hiány – bár az ügyetlenkedést látva olykor sírhatnékunk támadt...
A Honvéd végül elkövette azt a „bravúrt”, hogy alulmúlta a gyengécske Fehérvárt, így nulla pontnál többet semmiképp sem érdemelt szombat este. Nem mintha a látogatók jogosan gazdagodtak volna hárommal...
