Kilencven perc tömény izgalom

„Miért nem mellel, Gergő?”

A kérdés jókora sikert aratott a debreceni tribünön, és a poént mindenki értette: a Loki támadója, Rudolf Gergely nemcsak bemutatkozott a nemzeti csapatban, hanem szerdán Stockholmban be is vette a svéd kaput – aki nem látta volna, Juhász Roland félmagas beadását mellkassal továbbította a hálóba az előrevetődő csatár.

Nos, Rudolf Gergely életerős lövéssel kezdte a Haladás elleni találkozót, és ha Rózsa Dániel nem véd bravúrosan, ünnepelhetett volna – a tréfás kedvű, enyhén köpcös, mérsékelten kopaszodó, két gyermekét szeretetben nevelő drukker még ki sem élvezte a móka aratta népszerűség előnyeit, a csatár máris jelezte, hogy lábbal is képes a hálóba találni.

Vagyis kevesebb mint negyvennyolc órával a Rasunda Stadionban szerzett gól után újra gratulálhattak neki a többiek, hiszen Szakály Péter passza után a bal sarokba talpalta a labdát, jelezve: a szerda esti meccset követő csütörtök hajnali, ferihegyi landolás, majd az azt követő autókázás a Hajdúságba nem viselte meg.

Mindazonáltal a bajnokság legkülönlegesebb gólja volt ez: Oross Márton került ziccerbe a Loki kapuja előtt, és a Haladásnak tizenegyest kellett volna kapnia, hiszen Takács Zoltán előbb