„Sírtam a megnyitón”
Élvezte az olimpiát?Élvezte az olimpiát?
Néztem minden versenyt a televízióban, szurkoltam a magyaroknak, hajnalban keltem Cseh Laciért, mégis alig vártam, hogy vége legyen. Sírtam a megnyitón, és utána is szörnyű érzés volt, hogy nem lehetek ott, miközben nálam gyengébb játékosok kijutottak. Még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az asztaliteniszt.
Ezt nem mondhatja komolyan.
Dehogynem, a leghatározottabban felvetődött bennem. Az az igazság, hogy olyasmivel akarok foglalkozni, aminek igazán van értelme, az pedig, hogy a világranglista százhuszadik helye körül lébecoljak, már nem elégítene ki. Elég nehéz perióduson vagyok túl, és nem csak az olimpia miatt: a technikám is mintha elveszett volna, a tenyeresem például amatőrszintre süllyedt vissza.
Nyugtasson meg, hogy mégsem adta fel.
Nem vagyok feladós típus. Erőt merítettem abból, hogy korábban nagyobb gödörből is kilábaltam már. Mostanra öszszeszedtem magam, a játékom is kezd összeállni.
Erre szüksége is lesz, hiszen nem mindennapi kihívások várják. Kezdődik a Bajnokok Ligája, októberben Európa-bajnokság lesz… Melyikre koncentrál jobban?
Tavaly elkövettem azt a hibát, hogy néhány versenyre nagyon rágörcsöltem, csak ezekre figyeltem, túl sokat agyaltam, s túlizgultam őket. Úgyhogy elhatároztam, nem fogok ennyit gondolkodni, odaállok az asztalhoz, és mindent kihozok magamból, játszom egy jót – elvégre görcsöltem én már eleget egy életre. Ez a hozzáállás a legfontosabb, aztán a végén a bíró lapoz, ahová lapoz. Épp Jörgen Perssonnal beszéltük, hogy – főként ezeknél a rövid szetteknél – jó játékkal is könnyen ki lehet kapni.
Ha már Persson… Mire lehet képes a svéd zsenivel megerősített Lombard BVSC a Bajnokok Ligájában?
Azt hiszem, nem rossz a csapatunk. Neki, ugye, elég jól sikerült az olimpia, elvégre negyedik lett, mellé jön még egy norvég állampolgárságú kínai, és ott a fiatal Nagy Krisztián is, aki egyre jobb, egyre vagányabb játékos. Harmadik kiemeltek vagyunk a négyes csoportban, tehát az első két hely valamelyikének megszerzése s vele a továbbjutás elvileg bravúr lenne. De nincs olyan ellenfél, amellyel szemben ne lenne esélyünk: ha mindenkinek egyszerre jön ki a lépés, a címvédő Niederösterreichet is elkaphatjuk, nem beszélve a másik két riválisról. Persson hétfőn érkezik, és már nagyon várom a közös edzéseket – fontos, hogy olyan közegben legyünk, amely felfelé húz, egyre jobb teljesítményre sarkall.
Tényleg erős csapat a Lombard – de már nem tagja a Franciaországba igazoló Jakab János. Nem lesz furcsa nélküle készülni?
Valójában nem sok minden változott, hiszen a hét legnagyobb részét közösen a válogatott edzésein töltjük, csak a klubmeccseken nem lesz velünk. De így is szinte mindig együtt vagyunk.
A októberi Európa-bajnokság is kettejük célkeresztjében van. Az első divízió újoncaként mire számítanak?
Az elvárás az, hogy bent maradjunk a legjobbak között – de mi nem érjük be ennyivel. A németekkel, a dánokkal és a franciákkal vagyunk egy csoportban, izmos ellenfelek, bravúr lenne a továbbjutás. De van erő a csapatunkban. Arról beszélgettünk, hogy ha kilencedikek-tizedikek leszünk, akkor sincs semmi gond. Ha jó formában vagyunk, előrébb végezhetünk, és igazság szerint szeretnénk érmet szerezni. Vagy most, vagy két év múlva, meglátjuk – hiszünk benne, hogy sikerül.
