A szombati bécsi tragédia két tanulsággal mindenképpen szolgált. Egyrészt bármennyire is szárnyaira kapta az elmúlt években a külföldi média, Philippe Mexes nem franciaválogatott-szintű futballista, az eleve heves vérmérsékletű védő három bekapott gólból háromban benne volt. Utóbb meg is jegyezte, szó nélkül elfogadja, ha a szerbek ellen nem kap lehetőséget.
Aztán itt van a kapitány, Raymond Domenech, napjaink futballjának egyik legellentmondásosabb figurája, aki lassan túlélőművészként is eladhatja magát.
Ha nem is általános elképedést tanúsítva, de mégiscsak fenntartásokkal fogadta a közvélemény, hogy a rettenetes Európa-bajnoki szereplés (döntetlen Romániával, súlyos, majd egyértelmű vereség Hollandia, illetve Olaszország ellen, végül sima kiesés) után a helyén maradhatott; s a kritikán aluli teljesítmény velejárójaként jött ehhez hozzá a bécsi 1–3 a világverőnek a legkevésbé sem nevezhető osztrák válogatottal szemben.
S hogy Domenechnél hogyan csapódott le a hétvégi mérkőzés? Alapvetően sehogyan. Mint mindig, ezúttal is előretekint a kapitány – ha már maga mögött úgyis oly sok riasztó képet lát.
„Felhívnám a figyelmet, hogy nem egymeccses párharcokról beszélünk, hanem világbajnoki s e l e j tezősorozatról, egy küldetésről, amelybe óhatatlanul is be-becsúsznak hibák. Most abban a nem túl szerencsés helyzetben vagyunk, hogy muszáj javítanunk, így a szerdai találkozón nem is lehet más a célunk, mint győzni. Nem hiszem, hogy a szombati fiaskón még rágódni kellene, szerdán a szerbekkel, majd októberben a románokkal játszunk, ami hat megszerezhető pontot jelent. Nem tudom, miért kell folyton aggodalmaskodni, az nem viszi előre az ügyünket” – sugárzott nyugalmat az 56 esztendős szakvezető, de biztos, hogy nem az egész csapat állásponját képviselve. Thierry Henry az osztrák meccsen várt, de meg nem érkezett elektrosokk jótékony hatásában bízik („Kell valami, ami felráz minket, egyszerűen muszáj így lennie”), Patrice Evra pedig arra figyelmeztet, hogy ha a kékek nem verik meg odahaza a szerbeket, akkor „csak rendkívül körülményesen sikerülhet a világbajnoki kvalifikáció.”
S mivel lőtt gól nélkül nem lehet nyerni, adja magát a kérdés: ki rezegteti meg Vladimir Sztojkovics hálóját? Ezt a kérdéskört csupán azért érdemes feszegetni, mert a legutóbbi négy tétmérkőzésén (egy döntetlen, három vereség…) mindössze két gólt szerzett a lehengerlő és látványos támadójátékával korábban megannyi hívet szerző francia válogatott, nem beszélve arról, hogy a Domenech által is hangoztatott, egyébként valóban nélkülözhetetlen generációváltás eddig – fogalmazzunk így – számtalan buktatót rejt magában. Elvégre az új hullám két kirakatembere, Samir Nasri, valamint a francia bajnokságban „vagonnyi” gólt szerző Karim Benzema a válogatottban egyelőre nem tölti be az elvárható pozíciót: a húzóemberét.
A francia média mindenesetre már keresi az orvosságot, és nevesített is hármat: Didier Deschamps, Laurent Blanc vagy Alain Boghossian. Aki nem tudná, utóbbi éppen Domenech segítője a válogatottnál.
