A frászt hoztuk a listavezetőre! (folytatás)
ságaként, amikor a magyar válo gatottat szállító autóbusz csaknem másfél órával a kezdés előtt begördült a csarnok elé, már hosszú sorok kígyóztak a pénztárak előtt.
A bemutatásnál a helyiek vastapssal köszöntötték a vendégegyüttest, és amikor a hangosan beszélő a 15-ös számú magyart mutatta be, a bourges-iak annak is nyilvánvaló jelét adták, megéri itt légióskodni: Bujdosó Nórát kitörő ováció fogadta. Annál a hangzavarnál csupán akkor tört ki nagyobb hangerővel a közönség, amikor Isabelle YacoubouDehoui megszerezte a vezetést a hazaiaknak.
Szerencsére az első negyedben a magyarok lecsendesítették a fölöttébb lelkes szurkolótábort. Jól megszervezte a védekezést Rátgéber László csapata, s ekkor a támadásainkról is el lehetett mondani ugyanezt. Englert Orsolya az első szakasz közepén lehetetlen helyzetből „horgolt” egyet, majd bedobta a bónuszbüntetőt, és ekkor két ponttal vezetett a magyar válogatott.
A csapatkapitány, Celine Dumerc egy triplával fújt riadót övéinek, s ettől fel is ébredt Pierre Vincent csapata. Bár az az igazság, a magyarok besegítettek az ellenfélnek. A teniszstatisztikák ki nem kényszerített hibaként regisztrálnák a rengeteg eladott labdát, valamint kihagyott ziccert, és bár a védekezés működött, támadásban látható gondjaink támadtak. Az első negyedben még 9–8–ra nyertük a lepattanó harcot, a második végére fordítottak a franciák ebben a műfajban 17–15–re, s ami ennél is fájóbb: eladott labdáink száma négyről tízre növekedett, s vezethetett a hazai csapat tíz ponttal a nagyszünetben.
A harmadik negyedtől kezdve az addig is harcos, utolsó csepp véréig küzdő magyar válogatott szép fokozatosan dolgozta le hátrányát. A nagyszünetben jött a hír, hogy a Szittya Imre vezette, eddig nyeretlen német együttes megverte az ukránokat, így bár a szlovákok romániai győzelme megnehezítette a helyzetünket, de a legjobb még továbbjutó harmadik helyért óriási a verseny, s nem mindegy, ha kikapunk, mennyivel.
De ki akart itt kikapni…
A sorozatban végig parádésan játszó Fegyverneky és Vajda mellé felzárkózott Bujdosó, az utóbbi két selejtezőn nyerő emberré váló Englert és a nyáron Győrbe költöző irányító Fűrész Diána. Utóbbi kettő tripláival megközelítettük, majd az utolsó percben Bujdosó két büntetőjével utol is értük az ellenfelet. Az utolsó támadás joga a miénk volt. Fegyvernekyt a parkettbe döngölték a hazaiak, de a bírók nem láttak szabálytalanságot. Következett a hosszabbítás, amelynek végén Emmeline Ndongue 9.9 másodperccel a vége előtt dobhatott két büntetőt. Csak a cseh játékvezető látott szabálytalanságot! A bourges-i center bedobta mindkettőt, Vajda kipontozódott, a franciák még egyszer labdát szereztek, és Florence Lepron beállította a végeredményt.
Ennek a magyar válogatottnak ott a helye az Európa-bajnokság mezőnyében… Ott is lesz!
