Két esztendeje már, hogy az osztrákok elleni idegenbeli barátságos válogatott mérkőzésen (2–1) feljegyezhettük: „…a tizenhatos
előterében Szabics Imre tette mellel a labdát a kiugró Huszti Szabolcs elé, aki a balösszekötő helyéről lőtt, de Helge Payer bravúrral védett. A kipattanóra középen az újonc Horváth András érkezett, és 18 méterről jobb külsővel kíméletlenül a bal felső sarokba lőtt.”
Egy meccs, egy gól, méghozzá micsoda bombagól – minden, címeres mezt magára öltő játékos ilyen bemutatkozásról álmodik. Csakhogy a hasonló jó folytatás elmaradt. A szombathelyi nevelésű labdarúgó a Norvégia elleni Eb-selejtezőn (1–4) már csak 61 percet kapott, és megrekedt a kétszeres válogatottságnál. Többé nem hívták, mert beleszürkült a magyar mezőnybe, később pedig azt sem tudták, mi van vele. A Sopron középpályása tavaly nyáron az olasz harmadosztályú Gallipolihoz szerződött, így hoszszú időre kikerült a látókörből…
„Minden vágyam az volt, hogy egyszer Olaszországban játsszak, és élni szerettem volna a kínálkozó lehetőséggel – emlékezett viszsza Horváth András a klubváltás okára. – Csakhogy rövid légióskodásom egyáltalán nem nevezhető sikeresnek. Tizenegy meccsen két gólt szereztem, ennél azért sokkal többet vártam magamtól. Még akkor is, ha tisztában voltam azzal, hogy odakint sok minden másképp van: nem mindig a jók játszanak, hanem azok, akikből minél előbb s minél több pénzt lehet kihozni…”
Habár Horváth Andrást még kétéves szerződés kötötte az olasz klubhoz, s a nyári vakációja ugyancsak zaklatott volt. Egyrészt már nyolc fordulóval a bajnokság vége előtt elbocsátották a futballistát Gallipoliba csábító Dario Bonettit; másrészt pedig az együttes lemaradt a hőn áhított feljutásról. Négy hónapos kínkeserves huzavona ért véget, amikor a középpályás három esztendőre aláírt a Zalaegerszeghez.
„A lehető legjobb megoldást választottam – állítja a játékos. – A zalaiak korábban többször megkerestek, és akkor is érdeklődtek, amikor a Haladással megszakadtak a tárgyalások. A szerződésemet Olaszországban felbontották, és úgy vélem, végül mindenki jól járt.”
A többit pedig meglátjuk a pályán – ha már egyszer újból szem előtt van Horváth András.
