Amikor a hazaérkezés kor a reptéren találkoztunk, eléggé megviseltnek tűnt. Jobban van már?Amikor a hazaérkezés kor a reptéren találkoztunk, eléggé megviseltnek tűnt. Jobban van már?
Persze, most már egyre jobb a kedvem, sőt igazából azt is mondhatom, már semmi bajom. Akkor kicsit csalódott voltam, de mostanra túltettem magam az olimpián.
Nem is gondol Pekingre?
Olyan sokszor már nem, mint az elején. Néha eszembe jut még, mi lett volna, ha, de ennyi.
És mit lett volna, ha?
Arra jutottam, hogy csak magamra lehetek mérges. Nem hibáztatok senkit, sok dolgot kellett volna másként csinálnom, és ezek tudatában kell tovább dolgoznom. Nem kell azonban eget rengető szakmai elemzésekre gondolni, apróságokról van szó, például hogy mikor, hova kellett volna helyeznem a testsúlyomat.
A bírókra nem is haragszik?
Nem érdekelnek, nem foglalkozom velük. Természetes, hogy én is jobban érezném magam, ha a vigaszágon a kubai Alain Milian ellen megadják az akciómat, vagy éppen a francia Steeve Guenot ellen másként látják a mérkőzést – de szerintük nem volt szabályos, amit csináltam. Még egyszer mondom, sőt hangsúlyozom, senkit sem hibáztatok, nem fogom verni az asztalt, hogy csaltak ellenem, nekem kellett volna másként birkóznom.
Az eredmény vagy a kiesés körülményei miatti csalódottság az erősebb?
Főleg az eredmény miatt vagyok szomorú. Ha másként kapok ki, is mérges lennék, ráadásul úgy véltem, nem volt rossz a sorsolásom, nyugodtan éremig menetelhettem volna.
Sokan kritizálták a szabályokat. Hogy látja ezt?
Nem könnyű válaszolni, mert ha nekünk kedvezően alakultak volna az események, akkor most egy szót sem szólnánk a szabályokról.
Már az olimpia előtt szóba került, hogy megváltoznak a kötöttfogás szabályai. Mi lenne az üdvözítő megoldás?
Esküszöm, most már nem tudom eldönteni. Én a mostaniakat sem tartom annyira rossznak, inkább a golyóhúzós részen kellene változtatni, hogy ne minden menetben ez döntsön. Legyen mondjuk az elsőben, és/vagy a harmadikban, de nehéz megoldást találni. Nekünk, magyaroknak a hosszabb menetidő sem lenne probléma, elég jó alapokra támaszkodhatunk.
Sokan – főleg, akik csak az olimpiákon néznek birkózást – értetlenkedtek a szabályok láttán. A változtatások során mi lenne a fontosabb: a birkózóknak vagy a nézőknek kedvezzenek?
Ebben a témában rendkívül megosztottak még az érintettek is. Mondhatnám, miért érdekelne engem, mit szól a néző, azonban tisztában vagyok vele, ha nincsenek szurkolók, a birkózás nem szerepelne az olimpia műsorán. A laikusok közül sokaknak tetszenek a jelenlegi szabályok, egy másik nagyobb csoport viszont nem érti, mi történik. Nem látok a szabályalkotók fejébe, de szerintem ők a nézők számára akarják látványosabbá tenni a birkózást. A tavaszi Európa-bajnokság még biztosan a mostani rendszerben zajlik, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Én is nagyon kíváncsi vagyok.
Hogyan alakul a programja a következő hetekben, hónapokban?
Eddig egyszer voltam focizni, semmi több. Ráadásul, ha megerőltetem, kicsit fáj a térdem, lehet, meg kellene nézetnem. Aztán lassan kezdődnek a rávezető tréningek, következik az alapozás – azaz rövidesen visszatérünk a régi kerékvágásba.
