Csak a számot nézi

Mi itt a munkája pontosan? – kérdeztük az irodaház tárgyalójában a 33 esztendős játékvezetőt.Mi itt a munkája pontosan? – kérdeztük az irodaház tárgyalójában a 33 esztendős játékvezetőt.

Ez egy nagy nemzetközi utazásszervező cég magyarországi központja, a termékek egy csoportja hozzám tartozik, bizonyos utazási ajánlatokat rendszerezek, gyűjtök kiadványokba, ajánlok partnereinknek, utazási irodák százainak.

Ön is befizet néha valamelyik útra, vagy már elege van az utazásból?

Muszáj kikapcsolódni minden évben egy-két hétre, s az csak természetes, hogy ilyenkor saját programjaink közül választok...

Hogyan tűrik a munkahelyén, hogy időnként kivesz két-három hét szabadságot egy-egy olimpia vagy Európa-bajnokság miatt, netán hétfőn úgy búcsúzik, hogy „Sziasztok, BL-meccset vezetek Kijevben, majd pénteken jövök”?

A játékvezetők életében nagyon nagy jelentősége van a toleráns munkahelynek és a megértő családnak. Enélkül nem űzhetnénk ezt a meglehetősen időigényes hobbit, amely a munkától és a családtól veszi el az időt, a hétvégéket is.

Hát még ha nős lenne...

Így sem könnyű, higgye el...

Nem sajnálja, hogy szombat hajnalban volt az olimpiai döntő, amikor Magyarországon jószerével mindenki alszik?

Azért aki igazán akarta, megnézte. Sok kollégától kaptunk SMS-eket, sokan figyelték a találkozót itthon is.

Nem kellett volna büntetőt adnia az argentinoknak?

Az a helyzet, hogy a szabályok szerint nem nyilatkozhatunk a mérkőzéseken hozott döntéseinkről és az azzal kapcsolatos szakmai jellegű bírálatokról.

Miért beszél mindig többes számban?

Mert állandó segítőim nélkül bizonyára nem jutottam volna el idáig. Erős Gáborral együtt kerültünk a FIFA-keretbe 2003ban, egy megyéből jöttünk, ő esztergomi, több mint kétszáz meccsen dolgoztunk együtt, Vámos Tibor pedig két éve tagja csapatunknak, de tíz éve FIFA-kerettag, nagy tapasztalatú kolléga.

Kapott gratulációt hivatalos helyekről? Úgy értem, felhívta mondjuk az MLSZ elnöke vagy a sportminiszter, netán Tatabánya polgármestere?

Nem, de nem is csinálok ebből gondot. A futball az olimpián másodlagos, s a játékvezető azon belül is jelentéktelen szereplő, aki csak akkor érdekes, ha hibázik. Ezen nem lehet és nem is kell csodálkozni. Az MLSZ JB elnöke, Vágner László kijött elénk a reptérre, és megköszönte pekingi szereplésünket.

Amikor Puhl Sándor világbajnoki, majd Bajnokok Ligája-döntőt vezetett, sokan jelentkeztek játékvezetőnek, de ön akkor már bíráskodott. Mi motiválta?

Azért lettem játékvezető, mert édesapám tizenöt éves koromban beíratott egy tanfolyamra, s aztán évekig együtt jártuk a meccseket. Ő vezetett, én partjeleztem neki. Nem csak úgy istápolt hétről hétre, mint idősebb kolléga, mint vezetőbíró a határbírót, hanem úgy is, mint apa a fiát. Ez nyilván sokat számított.

Nem akart volna inkább futballista lenni?

Dehogynem. Le is jártam edzésre a Tatabányához, de hamar be kellett látnom, csak arra lennék jó, hogy a kispadot melegítsem. Manapság talán közepes megye hármas játékos lehetnék.

Édesapja jó bíró volt?

Fénykorában nem láthattam vezetni, az NB III-ig jutott. Volt kollégái szerint keménykezű bíró hírében állt.

Nem lesz nehéz visszazökkennie a hazai valóságba az Eb és az olimpia után? A hét végén Újpest–Kecskemét...

Nem, mert mi ebbe a világba nőttünk bele.

Inkább az a szokatlan, amikor tízezrek vannak a stadionban, s az a számunkra normális, ami itthon van.

A következő nemzetközi feladat?

Finnország–Németország vb-selejtező szeptember tizedikén, aztán feltehetően a Bajnokok Ligája őszi meccsein kaphatunk szerepet.

Kik a legnagyobb játékosok, akiknek vezetett már?

Sohasem mondanék neveket, mert nekünk a mezen nem a nevet és a címert, hanem csak a számot kell néznünk. Legfeljebb néha egymás közt összekacsintunk, hogy hoppá, ez vagy az milyen jó futballista, de tudatosan nem kérek senkitől autogramot, mezt, közös fotót.

Hazahozta az olimpiai döntő labdáját?

Naná! Nagy becsben tartom, de a labda csak tárgyi emlék, amely sohasem érhet annyit, mint maga az érzés, hogy ott voltunk, finálét vezethettünk, és jól megoldottuk feladatunkat. A magyar futballbíráskodás igen veretes történetében még senki sem vezetett olimpiai döntőt, ezután olyan elődökkel emlegetik együtt a nevünket, mint Zsolt István, Palotai Károly vagy Puhl Sándor.

Belülről is annyival gyorsabb a nemzetközi elitfutball?

Gyorsabb. És sokszor lényegesen tisztábban is játszanak a csapatok. El tudja képzelni, hogy az Argentína– Ausztrália olimpiai csoportmeccsen összesen tizenhét szabálytalanság történt? A jobbára védekezni kényszerülő ausztrálok az első félidőben kétszer faultoltak. Kétszer!

Nyilván sokszor hallotta mostanában, hogy bizonyos Pierluigi Collina is Argentína–Nigéria olimpiai döntővel indult el páratlan és világhírű nemzetközi sikerei felé tizenkét esztendeje.

Igen, ez párhuzamnak jól hangzik, de önmagában nem jelent semmit.

Önnek a hivatalos nemzetközi korhatár betöltéséig még a 2018-as világbajnokság is belefér. Három vébé...

Hol van az az egy?

Kétezer-tíz, Dél-Afrika.

Van rá esély, hiszen tavaly beválasztottak abba a keretbe, amelyből végül a bírókat kiválasztják. A FIFA most először kezdett szakmai előkészítő programot három évvel az esemény előtt, ezúttal nem az utolsó pilanatban akarják kiválasztani a játékvezetőket. Pekingben tizenhat bírói hármas volt együtt a világ minden tájáról, ez a három hét remek közösségé formált bennünket, már alig várjuk a következő továbbképzést. De a lényeg, hogy ne pusztán én tartsam magam alkalmasnak a feladatra, hanem mások, azok, akik döntenek. Erőt ad, hogy a Bajnokok Ligája-meccsekre, az olimpiai döntőre sem én jelöltem magam. Akik jelöltek, alkalmasnak tartottak a feladatra, s ez önbizalmat, pozitív szemléletet, optimizmust ad.

A fizikai felmérés még mindig úgy néz ki, hogy a hagyományos Cooperteszten, a gyilkos tizenkét perces futáson tesztelik a bírókat?

Már régen nem. Az új szisztéma életszerűbb, közelebb áll a mérkőzésterheléshez. Futni kell százötven métert, majd sétálni ötvenet, megint futni százötvenet, megint sétálni, s ezt folyamatosan egymás után hússzor úgy, hogy a futás mindig harminc, a séta harmincöt másodpercen belül maradjon. Ha bármelyik részidő elmarad a kötelező szinttől, nem bíráskodhatsz. Évente néhányszor kötelező részt venni a felmérésen, nekem nics vele gondom.

Miben kell javulnia?

A tapasztalat ebben a szakmában pótolhatatlan. Minden szinten, így például a BL-ben is meg kell szerezni a szükséges tapasztalatot. Ezt nem lehet megspórolni.

Végül mondja meg: a magyar bírók immár hagyományosnak mondható megosztottságában összehozza az ellenségeket az önök sikere?

Velem szakmai kérdésekről bármikor bárki beszélhet, minden vidéki bírói edzőtáborba szívesen elmegyek előadást tartani, de csak a magam feladatára koncentrálok, a hatalmi harcok sohasem érdekeltek, azokból mindig kivontam magam. Egyúttal szerencsés is vagyok: tény, hogy engem Puhl Sándor fedezett fel, néhány NB I-es meccs után fantáziát látott bennem, neki köszönhetem, hogy FIFAbíró lettem, és külföldön is ő kezdett el úgymond felépíteni, amikor JB-elnök és FIFA JBtag volt. Minden segítséget megkaptam azonban a jelenlegi vezetőktől is, Vágner László JB-elnöktől és a nemzetközi szervezeteknél a magyar bírókért sokat küzdő Piller Sándortól.