Szépen játszott, azonban mégis kikapott Koreától Magyarország

Az oroszok elleni elődöntőben elszenvedett vereség és a mutatott gyenge játék után sokan féltették a magyar kézilabdás hölgyeket, hogy mire lesznek képesek a szombati bronzmérkőzésen Dél-Korea ellen.

Nos, egyáltalán nem kezdett megilletődötten válogatottunk, sőt! Az első hét perc eseményeit elnézve az volt az ember érzése, hogy ez a csapat bizony nem az csapat, amelyik a csoportmérkőzések ötödik fordulójában arcpirító vereséget szenvedett Dél-Koreától.

A védekezésünk rendben volt, Pálinger biztos pont volt a kapuban, támadásainkat pedig nyugodtan, pontosan vittük végig.

Nem erre számított az ellenfél, így 6–2-es magyar vezetésnél időt is kért az ázsiaiak mestere, Lim Jung Csul. Lehet, hogy ennek köszönhetően, de tény, hogy a koreaiak hamar lefaragtak három gólt a hátrányukból, és egy újabb kimaradt magyar helyzetet követően az egyenlítés is összejött An Dzsung Hvaéknak.

Ez a hirtelen feltámadás szemmel láthatóan megzavarta a mieinket, így pár pillanattal később már ellenfelünknél állt jobban. Ezt látva Hajdu János is kikérte az idejét, Tóth Tímea pedig hétméteresből egalizált – 7–7 volt ekkor az állás.

Azonban ezzel az értékesített büntetővel el is fogyott egy időre Görbiczék lendülete: előbb emberelőnyben kaptunk gólt, aztán Szamoránsky bombázta szét a kapufát, végül egy Pálingerben megakadó koreai lövés is becsorgott a hálónkba.

Szerencsére észnél voltak a lányok, nem hagyták, hogy meglépjenek a koreaiak, és sikerült ledolgozni a pillanatok alatt összeszedett háromgólos hátrányt. Aztán egy Ferling-bombával már ismét mi vezettünk, 12–11! A szünet előtti néhány percben pedig helyenként parádés játékot bemutatva még egy góllal sikerült növelni a különbséget, így kétgólos vezetéssel mehettek az öltözőbe a lányok.

Kis túlzással, amint kiértek onnan, már el is olvadt az előny, a koreaiak hamar egyenlítettek. A második játékrész első tíz percében fej-fej mellett haladtak a csapatok, de általában a magyarok szaladtak az eredmény után.

Szerencsére mindig volt valaki, aki előhúzott egy figurát (Görbicz csavarása például élményszámba ment), és nem engedtük meglépni a koreaiakat. Negyed órával a vége előtt ez felért volna az öngyilkossággal. Amikor már csak tíz perc volt hátra a bronzmérkőzésből, még mindig ott tartottak a felek, mintha el sem kezdték volna a találkozót: 26–26.

Hihetetlen izgalmakra volt kilátás, még semmi nem dőlt el, azonban kettős emberhátrányba került a magyar együttes: a végeredmény szempontjából sorsdöntő percek következtek. A koreaiak köszönték szépen a lehetőséget, és háromgólos előnyre tettek szert a lefújás előtt négy perccel.

Ezzel pedig minden eldőlt, csak a vereség nagysága volt kérdéses, de hamarosan erre is választ kaptunk: Dél-Korea végül 33–28-ra győzte le Magyarországot.

A magyar lányok így a negyedik helyen zárták az olimpiát, és bár fájó volt alulmaradni, minden elismerés megilleti őket a bronzmérkőzésen mutatott teljesítményükért.

MI TÖRTÉNT A TALÁLKOZÓN? KATTINTSON IDE, ÉS TEKINTSE MEG A MÉRKŐZÉSRŐL SZÓLÓ TUDÓSÍTÁSUNKAT!