Nő a tét, nő a feszültség?Nő a tét, nő a feszültség?
Nem, sőt nyugodtabb lett a csapat vasárnap óta.
Ezt komolyan mondja?
Természetesen. Láttam a lányokon, hogy a csoportelsőség óta rendszeresen az volt a téma közöttük, hogy kivel játszunk az elődöntőben. Izgatottak, türelmetlenek voltak. Ahogy lefújták a középdöntőt, megnyugodtak.
Eddigi pályafutásuk legfontosabb csatája előtt állnak!
Így igaz. És nyugodtak. Bíznak magukban.
Nem lehet, hogy azért ez a nyugodtság, mert az olaszok helyett a hollandok kerültek az útjukba?
Nem tudom. Az kétségtelen, az olaszokkal szemben mindig más odaállni, mint bárki mással szemben. Többen is ott légióskodnak, jóban vannak az ellenfél játékosaival, mondhatni, barátnők – amióta én vagyok az edzőjük, én is megtapasztaltam a rangadó pikáns ízét. De a sokak által várt csata, az athéni középdöntő visszavágója elmarad, a hollandokkal játszunk. És ne higgye senki, hogy könnyebb csata lesz!
Elővigyázatosság, vagy tényleg így gondolja?
Tényleg így gondolom. Felhívtam a lányok figyelmét is arra, hogy ne számítsanak diadalmenetre. Helyette utolsó másodpercig tartó harcra.
Az első olimpiai női meccsén 11–9 lett, ide.
Rég volt.
Az Európa-bajnokságon is győztünk.
Még régebben volt.
Valamit csak jeleznek ezek a sikerek.
Igen, azt hogy nem vagyunk esélytelenek.
Óvatos, de érthető.
Persze, hogy óvatos vagyok, annyian mondják, hogy jönnek majd a döntőre szurkolni, hogy lassan már kételkedem abban, hogy kedden elődöntőznünk kell.
Kell! Montenegrói és orosz bírók vezetik a meccset.
Nem lesz könnyű dolguk. Visszanéztük videón a mecscset, elemeztük a kielemezendőt, a felkészülésen nem múlik. Jól ismerjük őket, viszont ők is bennünket, meglepetés senkit sem érhet. Jöjjön, aminek jönnie kell.
No, azért csak tapintható egy kis feszültség.
Csak amennyi kell, de nem a lányok előtt. Olimpiai elődöntőn elvégre nem mindennap irányíthat egy edző.
