Három évvel ezelőtt az atléta világ értetlenül állt döntése előtt. A Föld legjobb rúdugrónője, Jelena Iszinbajeva otthagyta edzőjét, Jevgenyij Trofimovot, aki 15 éves korában megtanította a rúdugrásra, s akinek útmutatásai alapján 501 centiméterig jutott. Hogy mi volt a szakítás oka, arról csak találgatások jelentek meg, Trofimov pénzügyi megfontolásokat emlegetett, Iszinbajeva azt nyilatkozta, hogy meg kell újulnia. Tény, hogy Monacóba költözött, s a férfi rúdugrás világrekordere, Szergej Bubka egykori mesterével, Vitalij Petrovval kezdett el dolgozni.
„Bármit is tegyen Jelena, mindenképpen továbbfejlődik – mondta akkor a sértett Trofimov. – Rengeteget dolgoztunk, annyi munka van benne, hogy ha nem csinál mást, csak fát vág, akkor is tovább javítja a világrekordot.”
Eleinte úgy tűnt, a jóslat nem válik valóra. Bár Iszinbajeva továbbra is kiemelkedett a mezőnyből – rendszeresen azon a magasságon kezdett, ahol riválisai többnyire elvéreztek –, mintha megtorpant volna.
„Nincs semmi gond – magyarázta a 2004-ben és 2005ben az év női atlétájává választott ugró –, csak az új technikámon dolgozunk, ezért bizonytalankodom.”
Két év telt el így, s miközben változatlanul megnyerte a nagy viadalokat, abszolút világcsúcsot nem javított. Rekordjainak száma mégis gyarapodott, mert fedett pályán egyre nagyobbat ugrott, legutóbb februárban Doneckben 495 centimétert teljesített. Ez volt a 21. rekordja.
Az idei év Jennifer Stuczynski remeklésével kezdődött. Az amerikai rúdugró akkor kezdett ismerkedni a versenyszámmal, amikor Iszinbajeva már olimpiát nyert, s két éve 466 centiméterrel hívta fel magára a figyelmet. Tavaly már 488 centiméternél tartott, s tavasszal 492-re javította az amerikai rekordot. Ebben az évben először próbálkozott meg az 502 centiméteres világrekorddal.
Iszinbajeva nem hallatott magáról. Csendben készült az olaszországi Formiában, amely Volgográd és Monaco után a harmadik otthona, s ahol az év nagy részét tölti. Stuczynski viszont versenyzett, s egyre többen vetették fel annak lehetőségét, hogy Iszinbajeva egyeduralkodásának vége.
Július 11-én Rómában az orosz világrekorder csattanós választ adott a kétkedőknek. Sohasem látott jó formában versenyzett, hihetetlenül magasan jutott át az új csúcsot jelentő 503 centiméteren. Több mint egy héttel később Stockholmban már nem ugrott ilyen jól (485), és azt követően Londonban sem mozgott olyan magabiztosan (493), mint amikor bemutatkozott. Ám az angol városban Stuczynskivel (481) is találkozott, s azt azért tisztázta, hogy ki a jobb.
Az olimpia előtti utolsó versenyén lehetett talán a legjobban sejteni, hogy ez a rendkívüli tehetség mire lehet képes. Nem azért, mert könnyedén repkedett a léc fölött, nem azért, mert remek formában volt – éppen ellenkezőleg. Kínlódott, láthatóan nehezére esett az ugrás, nem fogott ki jó napot. Így érte el 23. világrekordját, az 504 centimétert. Már akkor biztos volt, hogy Pekingben senki sem állíthatja meg.
Neki azonban nem csak az volt a fontos, hogy megvédje címét. Élvezni akarta szereplése minden pillanatát, s a „Madárfészekben” is remek kapcsolatot alakított ki a közönséggel.
„A nézők miatt is küzdöttem – mondta, miután 505 centiméterrel megvédte címét. – Úgy éreztem, nem mehetek ki a pályáról anélkül, hogy újabb rekordot érnék el, ennyivel tartoztam a lelkes közönségnek. És emlékeztem arra is, hogy milyen érzés volt Athénban világrekorddal győzni. Ezt az élményt szerettem volna újra átélni.”
Hiába ért el már mindent, amit atléta elérhet, újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, s addig nem akarja befejezni a versenyzést, amíg túl nem szárnyalja példaképét, a 35 világcsúcsot felállító Szergej Bubkát.
„Még tizenkétszer kell rekordot döntenem – magyarázta –, ami azért szerencse, mert csúcsjavítások nélkül a versenyzés unalmas lenne.”
Látva, hogy Iszinbajeva mennyire élvezi a szereplést, nehéz elképzelni, hogy egykor nem is akart rúdugró lenni. Sőt azt sem tudta, hogy létezik ilyen versenyszám. Igaz, másfajta reflektorfényről álmodozott, tornásznak készült, azt hitte, ebben a sportágban lesz olimpiai bajnok. Ügyes volt, a különleges tehetségek között tartották számon, de túl magasra nőtt, s 15 évesen eltanácsolták. Az elkeseredett kislány ekkor került Jevgenyij Trofimovhoz, s rúdugrásban rövid idő alatt a legjobbak közé került. 1998-ban, kilenc hónappal azután, hogy először próbálkozott meg a számmal, már négy méternél tartott, s részt vehetett a három évvel idősebbek között a junior-világbajnokságon. Ez volt az utolsó világverseny, amelyen nem szerzett érmet.
