A legszomorúbb

2008.08.19. 01:11
Címkék
Fáj, ahogy szenvednek a mieink. Rossz nézni az elkeseredett, csalódott arcokat. Szörnyű hallgatni a magyarázatokat, s legfőképpen szörnyű hallani az egyre többet emlegetett mondatot, mely szerint válságban a magyar sport.

Már mindenki mondja a magáét, már szakmai érvek hangoznak el, már előjött a szokásos, mindenre fogható indok: a pénztelenség. Vajon Athén előtt több pénz jutott-e energiaitalra, vitaminokra, felszerelésre, pezsgőre, kaviárra – prémiumra? Vajon Nagy Tímea, Majoros István, Janics Natasa és a többiek rosszabb körülmények között készülhettek akkor? Vajon szegényházból jött az a nyolc aranyérem?

Most még nincs olimpiai bajnokunk.

Csodálatos eredmények helyett kurta-furcsa mondatok érkeznek Pekingből. Mondom, fáj, ahogy szenvednek a mieink.

Az ember dühösen, rosszkedvűen figyeli a közvetítéseket, aztán egyszer csak jelentéktelenné válik minden. A kudarcok, a csalódások, a mellébeszélések, az egymásra mutogatások, az ügyek. Van belőlük bőven a megannyi leszereplő sportágban.

Mit számít ez, amikor a kamera Kozmann György arcát mutatta. Nyugodtnak tűnik, indulatnak, feszültségnek nyoma sem volt rajta. Pedig üvölthetne, perlekedhetne a sorssal ott a vízben, éppen úgy, mint a Forrest Gump című filmben a lábait vesztő Dan hadnagy.

Kozmann György egy hónapja legjobb barátját, csapattársát veszítette el, és most újra hajóba ült, hogy megvívja a maga csatáját. Ott és akkor, a Sunji evezőspályán semmivé foszlott az elmúlt napok keserűsége – valami más, sokkal súlyosabb érzés telepedett a lelkünkre.

Az eseményt közvetítő egyik riporter is nehezen találta a hangot, el-elhallgatott, és úgy konferálta fel a kenu kettesek ezer méteres futamát, mint az olimpia legnehezebb pillanatát. S nem volt ebben semmi túlzás.

Kolonics György helyén erejét megfeszítve lapátolt egy ismeretlen fiatalember. Kiss Tamásra drámai szerepet osztott a sors, ahogy vízre szállt, ahogy a habok közé süllyesztette a lapátját, összesúgtak az emberek, s azt mondták: az ott Kolonics Gyuri helye, az az ő egysége lenne.

A Kozmann, Kiss kettős megtette a magáét.

Őket nézve itthon elfelejtettük a vívók, a birkózók, a cselgáncsozók, a sportlövők, az evezősök, az ökölvívók (le)szereplését.

Történhet bármi Pekingben – nekünk ez az egyik legszomorúbb olimpiánk.
Legfrissebb hírek

Vasárnapi sportműsor: Vasas–Ferencváros, Formula–1-es Sao Pauló-i Nagydíj

Minden más foci
6 órája

Velünk élő történelem; Pető, a mesterlövész

E-újság
6 órája

Számháború – Moncz Attila publicisztikája

Minden más foci
7 órája

Lehet még nagyobbat álmodni – Smahulya Ádám jegyzete

Labdarúgó NB I
7 órája

Zabarnij szállította a PSG győzelmét

Francia labdarúgás
7 órája

Valverde után Arda Güler és Mbappé is betalált, a Real Madrid könnyedén nyert a Mestallában

Spanyol labdarúgás
7 órája

Európai kézilabdaligák: Kácsor Gréta hét gólt szerzett Romániában

Kézilabda
7 órája

Ezt a Romát jó nézni – a Sassuolo ellen meneteltek tovább a „farkasok”

Olasz labdarúgás
7 órája