Igazából csak idő kérdése volt, melyik magyar sportvezetőnél pattan el először a húr a visszafogottabb pekingi szereplés miatt. Aranyérem sehol, az úszás kivételével egyetlen, már befejeződött sportág sem hozta magát, Kínából és Magyarországról pedig egyre több helyről érkeztek pánikhangulatról szóló hírek vagy álhírek, a nyílt egymásra mutogatásig azonban vasárnapig várni kellett. Akkor Kovács Tamás, a MOB sportigazgatója, a vívók korábbi szövetségi kapitánya a Magyar Rádiónak adott (és a távirati iroda által is átvett) interjújában a sportvezetői és politikai elitnek is „nekiment”.
Kovács szerint érthetetlen, miért nincs egycsatornás finanszírozás, az pedig csak rontja a helyzetet, hogy az anyagi gondok mellett a politikai problémák is megjelentek, és utóbbiak keretében a MOB-ot minden érdemi jogosítványától megfosztották. „A MOB nem több utazási irodánál, amelynek feladata a kiutaztatás az olimpiára” – jelentette ki Kovács. Szerinte rossz a sporttörvény, az ötpárti támogatással elfogadott nemzeti sportstratégia mögött nincs pénz, a magyar sportirányítás mint olyan nem létezik, mert akik 12 éve ezzel foglalkoznak, nem értenek hozzá. Utóbbi állítás különösen érdekes, mert ha ragaszkodunk a szavakhoz, akkor a sportigazgató magáról is kiállította a bizonyítványt, hiszen ő is tagja az irányító testületnek. Az pedig nehezen hihető, hogy az elmúlt napokban lett hirtelen alkalmatlan mindenki más…
Visszatérve a sportigazgató gondolataihoz, Kovács azt is megjegyezte, a „belső világ” tisztában volt azzal, hogy a tehetséges versenyzői és edzői gárda csak egy adott pontig tudja tolni a szekeret, és előbbutóbb jön a hideg zuhany. Mert amíg a világ a valóságban is mindent belead a legjobb olimpiai eredmények kiharcolásába, addig Magyarország csak szavakkal akar aranyakat nyerni. „A miniszterelnök hiába szeretne aranyérmeket látni, ha az ő döntése nyomán szűnt meg a magyar sportirányítás, amelyet először sporthivatalra, majd szakállamtitkárságra fokoztak le” – így Kovács. (Ha esetleg valaki nem tudná: a sportminiszterből miniszterelnökké avanzsáló Gyurcsány Ferenc degradálta egykori hivatalát.) Egyébként borítékolható az apparátus válasza: még sohasem kapott ennyi pénzt a magyar sport a felkészülésre. Csak ne felejtsük: a nominális és a reálérték között van egy „hangyányi” különbség. S ha azt figyelembe vesszük (többek között az elmúlt négy évben megfigyelhető infláció miatt érdemes lenne…), újra kellene vizsgálni a kérdést.
Abban vitathatatlanul igaza van a sportvezetőnek, hogy álprofizmus uralkodik nálunk, aminek megfigyelhető jele, hogy az olimpiai sportágak csak az utolsó pillanatban kapnak támogatást, közben a versenyzők meg hat-nyolc évig készülnek egy-egy olimpiára. Emiatt nem csupán a kisebb, de a kiemelt sportágak képviselői is hatalmas gondokkal küszködnek. Aki pedig tud, elmegy külföldre, mert ott összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények.
