Az ötvenméteres női gyorsúszással kezdődik a műsor, mindenki egy negyvenegy éves kaliforniai anyukáért szorít. Dara Torres élete ötödik olimpiáján, nyolcévi kihagyást követően, huszonnégy évvel Los Angeles-i bemutatkozása után történelmet készül írni – és írt is, mert a négyszer százméteres gyorsváltóban már szerzett egy ezüstöt. Szombaton kétszer úszik, először ötvenen.
Végig vezet, illetve fej fej mellett halad a nála tizenhat évvel fiatalabb Britta Steffennel. A szőke német lány két éve Budapesten világcsúcsot döntött száz gyorson, s már itt, Pekingben is megnyerte a klasszikus számot.
A „feleolyan” klasszikust is megnyeri, az utolsó karcsapással hajrázza le Torrest, 24.06 másodperc az ideje, az amerikaié 24.07… És most tessék megkapaszkodni, ilyesmi sem sűrűn fordult elő a „Vizeskockában”: a szőke Britta nem LZR Racert visel, hanem spéci Adidas dresszt…
A férfi 1500 méter gyors egy kicsit unalmas, egyrészt mert nem túl jó az idő, másrészt egyszerűen túl hosszú a szám egy úszóversenyre. Izgalmat csupán az okoz, hogy sikerül-e az ausztrál Grant Hackettnek Egerszegi Krisztina és Dawn Fraser mellé felzárkóznia, akik ugyanazt a számot három olimpián is megnyerték.
Ezeregyszázig úgy tűnik, sikerül, de akkor a tunéziai Uszama Melluli – a mi Kerékjártó Tamásunk szobatársa a USC Egyetemen Los Angelesben – előz, s végül hazája első olimpiai aranyérmét szerzi ebben a sportágban. Marad a két vegyes váltó, előbb a női, aztán a férfi. A hölgyeknél egyszerűen jobbak az ausztrálok, nem sokkal, csak egy kicsivel, azzal nyernek, hogy Leisel Jones, a száz mell olimpiai bajnoka ráver másfél másodpercet Rebecca Sonira, a kétszáz mell győztesére. Torres hiába ússza a leggyorsabb utolsó százat (52.27), Libby Trickett behozza győztesnek az „auszikat”. Természetesen világcsúcs (3:52.69), a huszonnegyedik.
És most jöhet a slusszpoén, Phelps utolsó dobása, illetve úszása: a férfi vegyes váltó. Nincs miért izgulni, az Aaron Peirsol, Brendan Hansen, Michael Phelps, Jason Lezak összeállítású amerikai staféta mindenkinél erősebb. Az egyetlen kakukktojás Hansen, ő most nincs formában, Kitadzsima Koszuke, minden idők legcsodálatosabb mellúszója fel is hozza Japánt az élre, de aztán beugrik a „baltimore-i rém” – az ellenfelek mumusa –, és elrendezi az aranyérem kérdését. A pillangót 50.15 másodperc alatt ússza, fél testhossz előnyt ad át Lezaknak, s a négyszer százas gyorsváltó hőse meg is őrzi Eamon Sullivan előtt. Természetesen világcsúcs, először három és fél percen belül (3:29.34 perc). Az utolsó, a huszonötödik.
Itt most nincs akkora katarzis, mint a száz pillangó után volt, amikor maga Phelps is azt hitte, nem ő győzött, hanem Milorad Csavics. Vagy a négyszer százas gyorsváltó utolsó etapján, Lezak heroikus 46.06 másodperces száguldásakor.
Phelps csak szimplán felemeli a két karját, és üdvözli a tömeget. A király köszönti hűséges alattvalóit.
