helyben kapusiskolát nyitha tott volna, míg névrokona, Oh Szeong Ok akkor járt túl a védők eszén és lőtt gólt, amikor csak akart. Mivel parádézott Hu Szun Jung is, egy idő után már csak legyintettük: uh, ez a mérkőzés elment.
Kár, hogy ilyen csúnyán!
A 33–22-es vereségre akkor sem lenne magyarázat, ha Hajdu János a nézőtérről hívott volna le hét hölgyet, hogy öltsék magukra a válogatott mezét, s legyenek kedvesek, játszszanak Dél-Korea ellen. De így, hogy Magyarország legjobb női kézilabdázóira mértek – újabb – megsemmisítő csapást, elkeserítő a helyzet.
Főleg a Románia elleni negyeddöntő előtt. „Nagyon csalódott vagyok – állt meg néhány szóra Görbicz Anita a vegyes zónában. – Mondanom sem kell, nem erre számítottunk. Rettenetesen kezdtünk, különösen a támadójátékunk volt gyászos, így gyakorlatilag már az elején eldőlt a meccs. Próbáltunk, persze hogy próbáltunk felzárkózni, de Dél-Korea van annyira erős, hogy bárkivel szemben megtartsa az előnyét. Hogy ezután mi lesz a románok ellen? Nincs más választásunk, nyernünk kell. Ezzel talán jóvátennénk az utóbbi két kudarcot.”
Tény, a negyeddöntőbeli győzelemmel az összes eddigi bakiját elfeledtetné velünk az otthoni idő szerint legközelebb kedd reggel 8.15 órakor pályára lépő csapat. Ám az is tény, hogy elnézve a két együttes pekingi formáját, kijelenthető: az esélyek nem Magyarország mellett szólnak.
De higgyünk a csapatban – és a csodában.
