A González–James Blake elődön tő bevonul a teniszhistóriába. Heroikus volt a küzdelem, két és háromnegyed órán át nyüstölte egymást a tizenkettedik és a hatodik kiemelt, mire González 4:6, 7:5, 11:9-re nyerni tudott, másfelől pedig történt még egy s más, ami borzolta a kedélyeket.
Előbb a meccs elején a chilei közelről Blake testére ütötte a labdát, szándékosan, s amikor González elnézést kért, az amerikai nem fogadta el a gesztust.
Ettől kezdve csak idő kérdése volt, mikor forrósodik fel ismét a levegő. A harmadik szett hajrájában, Blake 9:8-as vezetésénél a jenki ütése megcsúszni látszott González rakettjának tetején, s onnan repült outra. A bíró a pontot a chileinek ítélte, Blake hiába mutatta a „csuszát”, s nézett kérdően Gonzálezre, a szemét lesütő, s a labda pattogtatásába feledkező dél-amerikaitól hasztalan várta, hogy megpályázza a fair play díjat, és bemondja a poént. A sajtóértekezleten Blake ezt az esetet okolta vereségéért, s kerek perec szemére hányta Gonzáleznek, hogy sportszerűtlen volt.
„Ebben a szituációban mindenki más bemondta volna a pontot, hiszen a vak is látta, hogy a labdám érintette ellenfelem ütőjét. A döntnök valahová máshová nézhetett… Már csak azért is reméltem Fernandótól, hogy jelezze a labdaérintést, mert ez az olimpia, a sportszerűség ünnepe, ráadásul abban a játékban, amelyet az úriemberek sportjának tartanak…”
Amikor a chilei érkezett az interjúszobába, egyből nekiestek az amerikai újságírók. „Nem gondolta úgy, hogy azt kellett volna mondania, sorry, a kerettel érintettem a labdát?” – faggatták. „Mit akarnak tőlem? Már két és fél órája játszottunk akkor, egész éjjel nem aludtam, olyan fáradt voltam, hogy alig álltam a lábamon. Nem éreztem semmit, fogalmam sincs, hogy érte-e vagy sem. Ha biztos vagyok benne, akkor nyilván jelzem…” Amikor harmadszor is nekirugaszkodtak a fair play felkent apostolai, Gonzáleznél elszakadt a cérna: „Hagyjanak már békén, nem jut eszükbe más? Csak ugyanazt tudom ismételni: nem éreztem, hogy érte volna az ütőmet a labda! Különben is, a döntnököt azért fizetik, hogy az ilyen esetekre figyeljen…”
A másik elődöntő nagy csatát ígért, és azt is hozott. A meccs előtt 9:4 volt a győzelmi arány Rafael Nadal javára Novak Djokovics ellen, kemény pályán azonban a szerb állt jobban 4:2re, s két hete, a cincinnati torna elődöntőjében is megverte a katalánt. Amikor azonban nagy a tét, Nadal verhetetlen.
Már az első szervagémjét is csak verejtékkel hozta Djokovics, 2:2 után pedig egy gyilkos tenyeressel elvette a szerb adogatójátékát a napok múlva világelsővé avanzsáló mallorcai. Majd még egyszer, s 5:2-nél azt hittük, padlóra került a 21 éves belgrádi.
A nyolcadik gémben Nadal adogatott, de a szerb 30:0-ra elment, ám ekkor a spanyol olyan pörgetett átemeléssel válaszolt, hogy az ötezer néző közül többen elájultak. Djokovics mégis megcsinálta a bréket, majd hozta a maga adogatását. Ám 5:4 után, ha nehezen is, Nadal hozta a szerváját, és 39 perc alatt megnyerte a szettet.
A második játszmára Djokovics feljavult, és 37 perc alatt 6:1re lelőtte a cementről a verseny második kiemeltjét. A döntő játszmában 5:4-ig mindenki hozta saját szervagémjét, akkor Djokovics előbb a vonalra helyezett tenyeressel hárított egy meccslabdát, de aztán a másodiknál a szerb egy nagy ziccert hosszúra ütött, s ezzel a katalán 130 perces küzdelemben 6:4, 1:6, 6:4-re nyert, és vasárnap Gonzálezzel vívja a döntőt.
