Több szempontból is, de azért volt idejük szurkolni is a szegedieknek, akik az EDF Démász olimpiai fesztiválon a kivetítő előtt izgulták végig a magyar érmesek és pontszerzők sikereit. A sztárvendégek között szerepelt Hajtós Bertalan, az 1992-es barcelonai olimpián ezüstérmes cselgáncsozó is, aki értékelte a magyarok teljesítményét. „Akárcsak a szövetség, mi, öregek is legalább két medáliára számítottunk a magyar cselgáncscsapattól. Csalódtunk, főleg Ungvári miatt, akitől elvették az érmet a bírók. Előtte is és utána is beszéltem vele, mondhatom, nincs jó hangulatban. Egyébként én is azt vallom, amit Igaly Diána: a magyar sport mélyponton van. Tudom, hogy az olimpia második felében jönnek inkább a sikerek, szorítok is a kajak-kenusoknak, de itt most többről van szó. Ott voltam az edzőtáborban a fiúkkal, be is álltam közéjük, ám a hangulat nem volt kirobbanó. Amikor 1992-ben mi készültünk Barcelonába, mindenki rózsásabban látta a jövőt, mint amilyen mostanra lett.” Az aranyos jövő szempontjából sokan bíznak a kajakosokban és a kenusokban. Janics Natasa, Vajda Attila és Sík Márton (valamennyi Démász Szeged VE) a technika segítségével Pekingből üzent a szegedieknek. „Egy kicsit nehezen megy az átállás, és szokatlan a sok ellenőrzés, de a pálya kiváló, és már nagyon várjuk, hogy elkezdődjenek a futamaink, és minket nézhessenek az otthoniak a tévében és a kivetítőn egyaránt.”
