Keressük a szavakat…Keressük a szavakat…
Én is, alaposan elfáradtam.
Arra gondolunk, hogy olyan, de olyan csodálatos, amit véghezvitt.
De nincs érte arany, erre gondolnak?
Kár lenne tagadni.
Nézzék, amiért jöttem, megcsináltam, nincs hiányérzetem. Boldog vagyok, és ezt az én esetemben most nem érmekben mérik. Sokan feltették a kérdést, hogy a három ezüstöt elcserélném-e egy aranyra, és mindig ugyanazt válaszoltam.
Hogy nem.
Pontosan. Hogy lehetne meghatározni a váltószámot?
Igaza van. A férfi úszóvilág ott tart, hogy van a földönkívüli Phelps, van ön, utánuk a többiek.
Jól hangzik, bizsergető ezt hallani, de azért van még néhány kitűnő versenyző.
A világ mégis magát fedezte fel. Érzi?
Nem lehet nem érezni. Vége lett a kétszáz vegyesnek, egy perc nyugtom sem volt. Az edzőmmel nem tudtam beszélni, mert interjúról interjúra jártam, mindenhol mikrofont dugtak az orrom alá, nem is tudom megmondani, milyen nemzetiségű kollégái kérdezgettek. Ha jól rémlik, még a kameruni is.
Terhes a népszerűség?
Jaj, dehogy! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy valóban megváltozott valami körülöttem. Egyébként igyekszem mindig a teljes médiának a rendelkezésére állni, ez hozzátartozik a sporthoz, a munkámhoz.
A profi, mindig így jellemzik. Amikor ötödik lett egy éve Melbourne-ben a világbajnokságon, akkor sem szaladt el.
Nem csak a dicsőségben kell sütkérezni, az is én voltam.
Sokat változott azóta. Magabiztosabb lett, nemde?
Tisztába tettem néhány dolgot magamban, tudom, mire van szükségem. Igen, talán céltudatosabb vagyok, ezt mondhatom.
Mosolyog. Jó ezt látni.
Köszönöm.
Tudja, hogy megijedtünk?
Miért?
Jött a hír, hogy nem érzi jól magát. Meg aztán a dobogón is úgy tűnt, más ez a Cseh Laci.
Megnyugtatok mindenkit, jól vagyok. Igaz, ami igaz, ez a nagy lótifuti, nyilatkozás, eredményhirdetés sokkolt, egy percre sem tudtam leülni, és ez felettébb hiányzott.
Végkimerülésig úszott?
Fogalmazhatunk így. Mindent kiadtam magamból, enynyire volt elég.
Kamikáze, edzője, Turi György így jellemezte a taktikát. Azaz?
Azaz mindent bele, ami a csövön kifér. Őrült iram a rajt után, kétszáz méter erőből. Az első százzal nem is volt probléma, de utána elfogyott az erő. Amikor hátról mellre fordultunk, láttam, Michael ellép, igyekeztem ugyan, de képtelen voltam vele menni.
Azért az Európa-csúcs ismét sikerült.
Az idővel ennek ellenére nem vagyok elégedett. Az előtte háton is úszó, s ettől talán egy fokkal fáradtabb Lochte, például, nagyon, de nagyon közel került hozzám.
Egy századmásodperc.
Pontosan. Szerencsém volt.
Ha valaki, ön aztán igazán megérdemelte a szerencsét. Kijárt a sorstól!
Az amerikai valószínűleg nem így gondolja…
A higgadt, hideg fej taktika helyett egyébként miért ezzel a gyilkos tempóval próbálkoztak? És mikor úszott legutóbb ilyen elhatározással?
Kettőezer-ötben, akkor négyszázon nyertem vele. Azt gondoltuk, és most is azt gondoljuk, hogy ez volt az egyetlen esély arra, hogy legyőzzem Phelpset.
Őszintén hitt ebben?
Hittem. Másképp nem lett volna értelme az egésznek. És töretlenül hiszek abban is, hogy egyszer még sikerülhet. A motivációm semmit sem változott! Ez őrület, nem?
Phelps? Kiváló versenyzőalkat, rendkívüli állóképességgel. Hatalmas klasszis.
Ön sem kisebb a szemünkben!
Remélem, sikerült örömet szereznem a szurkolóimnak, az otthon értem szorítóknak.
Erre fogadni mernénk.
Azért igyekszem gyorsan megtapasztalni.
Ezek szerint siet haza, nem marad kint az olimpia végéig?
Remekül érzem magam itt, csodálatos az olimpia, de hiányzik az otthon. A szeretteim, a barátok, minden. Az eszemet sem tudom, mikor aludtam otthon huzamosabb ideig. A többi úszóval 19-én indulok haza.
Addig pihenés?
Remélem, ki tudok menni néhány eseményre, drukkolni a mieinknek.
Jól sejtjük, a tésztából is elég egy időre?
Maximálisan. Végre mehet egy kis McDonald’s is.
Valószínűleg az uszodában sem sűrűn láthatjuk mostanság, ugye?
Talán a lelátón. A vízben nem. Hat éve minden évben két-három világversenyen vettem részt, rám fér egy kis lazítás. Utána viszont újult erővel kezdem el a munkát – bár egyelőre erre még gondolni sem akarok. Az edzés szót egy időre törlöm a szókészletemből.
Az edzője azt mondta, januárig nem akarja a Kőér utcában látni, csak akkor, ha elfogy odahaza a meleg víz.
Akkor megyek, megnyugtatom Gyuri bá’-t, hogy nem is fog látni!
