Jang Vej számára két kiemelkedően fontos eseményt tartogatott az idei esztendő. Az egyiket – dacára annak, hogy még hátravannak a pekingi olimpia szerenkénti döntői, ahol gyűrűn, ugrásban és lovon is érdekelt lesz – már kiváló eredménnyel letudta a kínai.
Aranyérem a csapattal és olimpiai bajnoki cím az egyéni összetett versenyben – ennél többet ebből nem lehetett kihozni...
A 28 (!) éves kínai már Sydneyben is odaérhetett volna a dobogó felső fokára, ám akkor – minimális, 113 ezredpontos különbséggel – a második helyre szorult az orosz Alekszej Nyemov mögött. Persze nyolc éve sem lehetett boldogtalan, hiszen az egyéni ezüstön kívül csapatban aranyérmet akasztottak a nyakába.
A 2003-as anaheimi világbajnokságon újabb első helyet szerzett a válogatottal, aztán jött a betli: Kína az athéni ötkarikás játékokon csak az ötödik helyig jutott, és egyéniben sem termett babér Jang Vej számára. Kihagyta a 2005-ös évet, így a melbourne-i világbajnokságot is, hogy helyet adjon a fiatalabbaknak. Ám nem állt le. Folyamatosan edzett, és csiszolta gyakorlatait. Pekingben így nyilatkozott erről: „A hibázás mindig benne van a pakliban. Ezt leginkább úgy tudod kivédeni, ha sokat, ha nagyon sokat gyakorolsz. Az elmúlt években arra helyeztem a hangsúlyt, hogy stabil legyek. Rájöttem, ha nem akarok hibázni téthelyzetben a világversenyeken, akkor erre van szükség.”
Az eddig szerzett pekingi két aranyérem minden képpen azt mutatja, meglett az eredménye a napi hat-hét órás intenzív edzéseknek.
Persze könnyű lenne kijelenteni, hogy valóságos diadalmenet volt Jang Vej számára a pekingi olimpia csütörtöki napja. Hogy is lett volna az, hiszen az egyéni összetett verseny legnagyobb esélyese volt (a tavalyi stuttgarti világbajnokságon még úgy is meggyőző fölénynyel nyert, hogy leesett a nyújtóról), illetve hazai közönség előtt versenyezni éppen annyira jó, mint amenynyire nehéz.
Jang Vej a döntő napján a csarnokba belépve mindkettőt érezhette. Már a verseny kezdete előtt több ezer kínai kiáltozta a nevét, ami megsokszorozta az erejét és az önbizalmát. Pedig csapattársa, Csen Ji-ping elkottyantotta, a ma már az egyéni összetett verseny aranyérmeseként ünnepelt tornász meglehetősen idegesen készült a csütörtöki napra. „Valóban izgatott volt – mondta Csen Ji-pin. – De nagyon jól kezelte a helyzetet, úgy, ahogyan egy bajnoknak kell, és már ezért tiszteltem őt.”
Az esélyesség terhét aztán az egész verseny során jól viselte, a nagy nevek közül ő volt az egyetlen, aki nem rontott nagyobbat – Fabian Hambüchen leesett a nyújtóról, Tomita Hirojuki a fenekére érkezett a gyűrűről, Ucsimura Kohej rontott a lólengésben, Jang Vej azonban végig magabiztosan állt a lábán, és ahogy haladt előre az idő, előnye egyre nőtt.
És jött az utolsó szer: a nyújtó. Amelyről leesett a tavalyi vbn. Ezúttal nem hibázott. Olimpiai bajnok lett. A csapat után egyéni összetettben is. Noha nyolc évet kellett várnia rá, megvalósult az álma. Sikerének értékét egyáltalán nem csökkenti, hogy Pekingben sérülés miatt nem indult egyik legnagyobb vetélytársa, Athén összetett bajnoka, az amerikai Paul Hamm. Egy bajnoknak sohasem a távollévőket kell legyőznie, és persze a győzelmét sem kell magyaráznia.
„Az éjjel alig tudtam aludni, és most csak azt érzem, fáradt vagyok, de nagyon. Köszönöm az edzőmnek a győzelmet és a közönségnek a fergeteges biztatást – mondta a verseny után, majd hozzátette: Hiányzol...” Az utolsó mondatot barátnőjének, a korábbi tornász Jang Jünnek üzente, aki nem lehetett jelen kedvese sikerénél. Ennek oka meglehetősen prózai, legalábbis Jang Vej előadásában: „A barátnőm és a családom nem volt kint a versenyen, mert nem volt jegyük. Túl sok mindent nem mondtak nekem a megméretés előtt, mindössze annyit, hogy bíznak bennem, és hogy legyek magabiztos. És hogy hozzam életem legjobbját.”
Szófogadó fiúnak bizonyult. Ezért aztán biztosra vehetjük, hogy még ebben az évben megvalósul barátnőjének és önmagának tett ígérete: valamelyik tenger partján megtartják romantikusnak megálmodott menyegzőjüket. A Sydneyben csapatban és felemás korláton bronzérmes Jang Jün eddig némiképp háttérbe szorult társa mellett, bár Jang Vej mindig hangoztatta: „A barátnőm dicsérete és bátorítása hihetetlenül sokat jelent nekem, mindig a szavaiból merítek erőt.”
Most Jang Vej következik, igaz, neki elég lesz csak azt a bizonyos igent kimondania menyasszonyának az év másik legfontosabb eseményén.