Szellő Imre, a KSC félnehézsúlyú kiválósága gondoskodott arról, hogy Káté Gyula, Varga Miklós és Bedák Pál veresége után ne legyen a kelleténél is pesszimistább ökölvívóink hangulata. A hatalmas ütőerejű bokszoló háromszor számoltatott a dél-amerikai bunyósra.
Luis Alberto Gonzálezről, Szellő első ellenfeléről előzőleg vajmi keveset tudtunk – most már egyértelmű, hogy nem is kellett volna. Persze mindenki úgy bokszol, ahogy ellenfele engedi. Szellő nem engedte…
Az első néhány másodperc tapogatózása után a kecskeméti bombázó egy pusztító jobbegyenessel megrendítette a barna bőrű venezuelait, amit további egy percen belül még két hatalmas bomba követett, és a harmadik után a vezetőbíró beszüntette a küzdelmet.
„Ezt vegyétek el, ha tudjátok!” – harsogta Csötönyi Sándor, a szövetség elnöke a pontozók felé fordulva, akik persze nem értenek magyarul – igaz, a testbeszéd mindent kifejezett.
Az öltözőben Szellő – arcán széles mosollyal – fogadta a gratulációkat, megannyi külföldi edző veregette a vállát, köztük Alekszandr Lebzjak, az oroszok olimpiai bajnok, legendás szakvezetője is.
„Napok óta remek hangulatban vagyok, jól mentek az edzések, alig vártam már, hogy szorítóba léphessek. Megvártam, amíg a venezuelai előrelendül, és leejti a bal kezét, akkor indítottam útjára a jobbegyenest. Háromszor. Negyedszer már nem volt rá szükség” – magyarázta Szellő, aki a brit Tony Jeffries elleni, keddi negyeddöntőjéről a következőket mondta: „Kétszer kikaptam tőle a közelmúltban, mindkétszer igazságtalanul, most feltétlenül vissza akarok vágni. Még nem valósítottam meg a céljaimat, éremre török.”
Balzsay Károly szövetségi kapitány véleménye: „Imi fantasztikus formában van, a minap kesztyűztünk, szinte szétütötte a vállamat. Azt hiszem, méltó választ adtunk a fanyalgóknak.”
