Kétezer-hat májusa, a West Bromwich Albion élvonalbeli búcsúja óta valószínűleg nem készült önnel olyan interjú, amelyben ne került volna szóba, miként juthat vissza az élvonalba. A szokásos kérdés mára aktualitását vesztette: szombaton a Fulham színeiben újra Premier Leaguemérkőzésen játszhat.Kétezer-hat májusa, a West Bromwich Albion élvonalbeli búcsúja óta valószínűleg nem készült önnel olyan interjú, amelyben ne került volna szóba, miként juthat vissza az élvonalba. A szokásos kérdés mára aktualitását vesztette: szombaton a Fulham színeiben újra Premier Leaguemérkőzésen játszhat.
Higgye el, nagyon hiányzott már az első osztály, egészen más érzés a mostani szezonra készülni, mint mondjuk az előzőre. Külön öröm számomra, hogy amíg négy évvel ezelőtt csak két héttel a rajt előtt csatlakoztam a West Bromhoz, most az egész felkészülési időszakot végigdolgoztam a Fulhamnél.
Ráadásul nem is eredménytelenül – legutóbb például a Torino elleni, kettő kettőre végződő barátságos találkozón szerzett gólt csapatának. Stabil kezdőembernek számít?
Megkapom a lehetőséget a bizonyításra, aztán csak rajtam múlik, hogy tudok-e élni vele. Roy Hodgson menedzser mindenesetre világosan elmondta, mit vár tőlem.
És mit?
Hogy játsszak jól, és rúgjak gólokat.
Ennél azért részletesebb válaszra számítottam.
A felkészülési mérkőzéseken főleg a középpálya bal oldalán kaptam helyet, a feladataim pedig többé-kevésbé ugyanazok, mint eddig Birminghamben. A pályán kellő szabadságot kapok, bizonyos határokon belül azt csinálok, amit akarok.
Ha már a West Bromwichnál és a Fulhamnél betöltött szerepkörét összehasonlította, megtenné ugyanezt a két csapattal is?
A stílusát tekintve nagyon hasonló a két gárda, a különbséget a játékoskeret minősége jelenti, ebben a Fulham egyértelműen jobb. S bár kiválóan érzem magam a londoniaknál, bevallom, néha fájó szívvel gondolok arra, hogy otthagytam a birminghamieket.
Nocsak! Máris megbánta döntését?
Szó sincs erről! Továbbra is vallom, eljött az ideje a váltásnak, s az embernek néha szüksége van az új kihívásokra. Arról nem is beszélve, hogy a Fulham az előző szezon izgalmas végjátéka ellenére biztos élvonalbeli klubnak számít, míg a West Brom inkább csak ingázik a két osztály között. Az előbb csak arra utaltam, hogy egyszer-egyszer elfog a nosztalgia, amikor eszembe jutnak volt csapattársaim és a West Brom-os emlékek.
Halmosi Péter, Németh Krisztián, Fülöp Márton, Bogdán Ádám és Kádár Tamás személyében további öt magyar játékosa van a Premier League-nek. Kijelenthetjük, hogy az utóbbi időben felértékelődtek a magyar légiósok?
Szeretném hinni, hogy így van. Mindenesetre nem emlékszem olyan szezonra az elmúlt években, amelyben ennyi magyar szerepelt volna az elitbajnokságokban.
Azért van példa viszszalépésre is. Sokakban meghökkenést keltett, hogy a Barnsley ünnepelt támadója, Ferenczi István a Championshipből a magyar másodosztályba, a Ferencvároshoz igazolt.
Én ezt is örvendetes hírként értékelem, hiszen az ő játéktudása óriási segítséget jelenthet Lipcsei Petiéknek, hogy kiharcolják a feljutást. Állítom ugyanis, Fradi nélkül nincs igazi magyar élvonal.
Ferenczi klubváltását kísérő lelkesedését látva adódik a kérdés: önt láthatják még a jövőben a Ferencvárosban az Üllői úton futballozni?
Egyelőre nem foglalkoztat a hazatérés gondolata, remélem, minél tovább játszhatok még Angliában. De, ahogy mondani szokás, sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő.
