Már készültünk a visszaszámlálásra.
Aztán az utolsó másodpercekben mégis az zúgott, hogy „…tre, due, uno…”
Andrea Minguzzi olimpiai bajnok lett.
Fodor Zoltán pedig második. Vagy ha úgy jobban tetszik: ezüstérmes.
A döntőt nem ő veszítette el. Az olasz nyerte meg. Egy olyan nap végén, amelyet nemsokára már élete egyik legszebb napjaként emleget a Ferencváros birkózója.
„Ma mindenkit megverhetek!” – így ébredt csütörtök reggel. Hogy mindez nem álom volt, hamar bebizonyosodott: a kínai Ma Szan-ji volt az első áldozata, az azeri Salva Gadabadze a második, a török Nazmi Avluca pedig a harmadik. Csak a miheztartás végett: Avluca nyakába korábban már akasztottak világ- és Európa-bajnoki aranyat, Pekingbe bevallottan azért jött, hogy teljessé tegye a kollekcióját. Nos, hazavihet egy érmet – de „csak” bronzot.
A török legyőzése után Fodor elsírta magát. Boldogságában persze. Megható látvány volt: Struhács György szövetségi kapitány és Takács Ferenc edző örömtáncot lejtett, Zoli zokogott. Mintha nem hitték volna, hogy eljön ez a pillanat… Holott a 23 éves legény úgy birkózott, mintha nem világbajnoki nyolcadik helyezettként, hanem a sportág királyaként érkezett volna Kínába. Fenséges volt, na.
A döntő előtt ezért (is) hangozhatott el a hangosbemondóban: „…representing Hungary: Zoltan Fodor!”
És a fehér csíkokkal díszített piros dresszbe bújt versenyző nekifeszült. Nekifeszült, hogy megverje Andrea Minguzzit, hogy olimpiai bajnok legyen, hogy Polyák Imréhez, Kozma Istvánhoz vagy éppen Repka Attilához hasonlóan beírja magát a magyar sport történelemkönyvébe.
Egy percig nem történt semmi. Következett a sokszor elátkozott sorsolás. Ki beszél itt átokról?! A bíró, az a drága bíró a piros golyót húzta elő a zsákból! Minguzzi került térdelőhelyzetbe, Zolinak fél perce volt, hogy végrehajtson egy akciót. Nem sikerült. 1:0 oda. De csak harminc másodpercig! Az olasz ugyanis éppúgy hasztalan kísérletezett, Fodor minden próbálkozását hárította, ezért egy pont volt a jutalma, és mivel ebben a szakaszban ő gyűjtötte be az utolsót, övé lett az első menet.
A második már nem. A koreográfia ugyanaz volt: egy percig semmi (bár a magyar sokkal aktívabbnak tetszett), aztán a bíró már nyúlt is a gömbért. A kékért… Hiába: Minguzzinak annyi esélye volt a pontszerzésre, mint az első felvonás végén. Semmi. Egy nulla Zolinak! Fél perccel a menetidő letelte előtt úgy fogta át riválisa derekát, hogy tudta: ha csak egyetlen, épphogy megítélhető pontot csinál rajta, akkor…
…fájdalom, nem került pont a mondat végére.
Csak újabb két perc elteltével. És nem úgy sikerült a befejezés, ahogy szerettük volna.
Holott a sorsolás megint Fodornak kedvezett. Az olasz olyan jól bekkelt, ahogy hazája futballválogatottja szokott, járt is neki az egy pont. Majd fordult a kocka: Zoli ment le parterbe. Pályafutása első olimpiájából fél perc volt hátra – fél perc, ami aztán évekről, évtizedekről dönt.
Az olasz szorongatta, mindenhonnan próbálkozott, jobbról, balról, fentről, lentről támadott. Húsz másodperc, tizenkilenc, tizonnyolc… Már készültünk a visszaszámlálásra.
Ám Minguzzi egyszer csak megragadta ellenfele derekát, kiemelte, majd eldobta. Három pontot kapott érte.
Tizenöt másodperc – ennyi maradt Zolinak, ennyi maradt nekünk a fordításra. Aztán már csak hat, öt, négy…
Majd „tre, due, uno…”
Andrea Minguzzi olimpiai bajnok lett.
Fodor Zoltán pedig második. Vagy ha úgy jobban tetszik: ezüstérmes!
Az olasz nyomban kerített egy nemzeti zászlót, azzal rohangált fel és alá. Lengett a piros-fehérzöld lobogó, mégsem voltunk boldogok.
A magyar arcát kezébe temetve sétált a szőnyeg körül, amíg rá nem borult a kapitány vállára. Ezen a napon nem először könnyezett. Másodjára azonban már nem örömében sírt.
Olyan lehetőséget szalasztott el, ami sosem tér vissza.
De olyasmit ért el, ami a legnagyobbak közé emelte.
NS-ÉRTÉKELÉS
KÖZEPES
DEÁK BÁRDOS MIHÁLY. Rendkívül eltökélten lépett szőnyegre, azonban Lőrincz Tamáshoz hasonlóan úgy búcsúzott a negyeddöntőben, hogy csak ő csinált akciót…
ELÉGSÉGES
VIRÁG LAJOS. A 96 kilós birkózó nem nyert, igaz, nem is veszített. Mindhárom menet döntetlenre végződött, akció nélkül azonban nehéz győzni.
KIVÁLÓ
FODOR ZOLTÁN. Elsősorban nem tőle vártuk a nagy eredményt. Remekül menetelt, többek között a török Avlucát is legyőzte, a döntőbeli vereség ellenére is jár neki a dicséret, mivel első érmét szerezte felnőttvilágversenyen.