3. NAP
Győztes meccsnek indult, később vesztett csatának nézett ki, végül döntetlen lett a magyar–brazil. Nem futballban, kézilabdában (4–5. oldal), ami azért különbség…
Az esélyek, a várakozás alapján mindenképpen. A Görbicz Anita vezérelte társulat a szünetben még öt góllal vezetett, aztán az utolsó két percig csak 8 gólt dobott 15 ellenében. Odalett az előny – akárcsak egy nappal korábban a férfi pólósoknál Montenegró ellen. Ott Kemény kapitánynál a „védelmi szarvashibák” jelentették a magyarázatot, a lányoknál, Hajdu Jánosnál a „nyitott védekezés” volt a kulcs. Azzal nem tudott mit kezdeni a csapat. A helyzettel már inkább, hiszen közvetlenül a lefújás előtt Tomori Zsuzsa szabaddobásból lőtt gólja pontmentést jelentett (28–28).
Fura látvány volt, hogy a brazilok felrobbannak a dühtől, a magyarok felszabadultan ünnepelnek – ismétlem: kézilabdában. Ha viszont valami biztató lehet a jövőre nézve, az Hajdu kapitány őszintesége. A kérdésre, hogy máskor is gondot okozhat-e a nyitott védekezés, így felelt: „Biztosan… De igyekszünk kitalálni valamit, hogy minél kisebb kárunk legyen belőle…”
A kívülálló pedig elgondolkozhat azon, hogy valóban eltűntek-e a múltban a kínaiak és a kazahok elleni vesztes edzőmeccsek utáni gondok, valóban fordulópont volt-e a svédek elleni magabiztos siker. Nos, a németek ellen szerdán kiderül.
A női pólósok (6. oldal) a hollandok elleni győzelemmel nyitottak (11–9), ám ne gondolja senki, hogy náluk ne akadtak volna gondok a biztos vezetés birtokában. Godova Gábor szövetségi kapitány olvasatában: „A zavar, hála istennek csak átmenetinek bizonyult, Pati megfogta a büntetőt, a hollandok kihagytak egy ziccert, így nem kerültünk bajba”. „Pati”, azaz Horváth Patrícia kapus más oldalról közelítette meg a kérdést: „A hollandoknál több volt az első olimpiás játékos, ezért talán többet hibáztak. Mondom én, egy másik első olimpiás…” Történt, ami történt, a siker a lényeg, s a vágy, hogy legyen igaza a kapitánynak, szerinte ugyanis „a győzelem hatalmas lökést ad a csapatnak, ebben biztos vagyok”.
