Aranyos volt. Állt a magyar újságíróhaddal szemben, mosolygott, és összekulcsolt kezét tördelte. A legtöbben persze a szemét, az arcát nézték (nem csoda…), a szokása szerint jól megformált mondatokat hallgatták, az őt nem ismerőknek talán fel sem tűnt, hogy ideges. De mennyire! Ő, Horváth Patrícia, aki a kosárlabdapályán kezdte, aki a szokottnál talán később választotta a vízilabdát, aki Faragó Tamás kapitánykodása idején került a válogatotthoz, aki sokáig harmadik-negyedik kapusnak számított, most bemutatkozhatott az olimpián. És nyert. A csapattal pontokat, ezt tudjuk. És önbizalmat, ebben reménykedünk.
Szóval Horváth Patrícia feszültségét angyali mosollyal leplezve válaszolgatott a hollandok ellen megnyert találkozó után rögvest a kérdésekre – lapunk tudósítója percekkel később fogta őt vallatóra.
Nyugodjon meg, megvan!
Látszik, hogy izgulok?
Most igen, a meccsen viszont nem tűnt fel, és ez a lényeg.
Pedig izgultam, ha hiszi, ha nem.
Ehhez képest a büntetőt mosolyogva hárította. Vagy ez a mosoly mindent képes elleplezni?
Tudtam, hova lövi az ötméterest, már az elsőt is megfoghattam volna.
De Bruijn nagyon bekezdett, pedig róla vélhetően külön beszélgettek a meccs előtt.
Így van, tudtuk, ő az egyik, akire mindig figyelni kell. A harmadik gólja után szóltak is a padról, hogy ez így nem mehet tovább. Ez hatott, a folytatásban már jól védekeztük ellene, és ez döntő volt.
És még mi?
A hollandoknál több volt az első olimpiás játékos, ezért talán többet hibáztak. Mondom én, egy másik első olimpiás – mosolyodott el ismét a doktornő. Igen, a doktornő, aki odahaza általános orvosi feladatokat lát el a férficsapat kiváló orvosa, Pavlik Gábor mellett.
A Horváth Patrícia által említett első olimpiás jelző kulcsszó a magyar válogatottat illetően. Az itt, Pekingben szerepet kapó tizenhárom hölgy közül tízen négy esztendővel ezelőtt, Athénban vettek már részt ötkarikás játékokon, ahol, nem tagadják, a semmihez sem hasonlítható hangulat elvarázsolta őket, és – úgymond – erre ment rá a szereplésük. Ezúttal már a felkészülés során is sokkal tudatosabban hangoltak, és itt is igyekeznek csak a feladatukra koncentrálni. Rafael Nadal jön szembe az olimpiai faluban? Ahogy erre mondják: „Négy éve
is világsztárok sorával találkoztunk, megszoktuk.”
Ez a beszéd!
No persze Godova Gábor semmit sem bízott a véletlenre. Felvezetés gyanánt azt ecsetelte játékosainak, hogy ez a torna ugyanolyan, mint amilyeneken több tucatszor vettek már részt, az ellenfelek, a bírók ugyanazok, nincs mitől tartaniuk, túlizgulniuk magukat.
„Az voltaképpen mindennemű lelki felkészítés ellenére papírforma, hogy az elején egy kicsit lámpalázasok voltak – jegyezte meg a szövetségi kapitány. – Na de az már nem, hogy az utolsó negyedben biztos vezetésnél leblokkolnak. A zavar, hála Istennek, csak átmenetinek bizonyult, Pati megfogta a büntetőt, a hollandok kihagytak egy ziccert, nem kerültünk nagy bajba. A győzelem hatalmas lökést ad a csapatnak, ebben biztos vagyok.”
Érdekesség, az elmúlt napokban kétszer is az Európa-bajnok orosz válogatottal játszottak afféle gyakorló meccset a mieink. Az elsőn döntetlen született, a másodikon, Godova Gábor elmondása szerint: „nem
volt pardon, hiszen én voltam az egyik bíró…” Ezeken a partikon rengeteget, már-már unalomig gyakorolta a csapat az emberelőnyök megjátszását – a munka a hollandok ellen kamatozott. Gyakorlatilag ott dőlt el a meccs, hogy a kevés, mindössze öt fórból az első négyet belőtték a lányok. „Így van – fejezte ki egyetértését a felvetéssel Godova mester, miközben fél szemmel a televíziót, az orosz–olasz rangadót figyelte. – Az ötödik emberelőnyt az időkérésemet követően hagytuk ki, de ezt a fórt másként kell vizsgálnunk, hiszen akkor már az idővel is játszottunk. Persze nem azt mondtam a lányoknak, hogy hagyják ki…”
Sok helyzetet kihagyott az említett orosz együttes, így a Valkai Erzsébettel felálló olaszok nyitottak győzelemmel a másik csoportban – a hollandok ellen két gólt szerző húg, Ágnes gratulált is testvérének. Az olimpiai faluba menet aztán már Horváth Patrícia is jókedvűen, feloldódva mosolygott – no igen, eltelt már annyi idő, hogy elhiggye: ez a start bizony remek volt!
