Edzés, alvás, filmnézés (Casino), olvasás (Lányom nélkül soha 2) és az olimpiai közvetítések. Ezek töltik ki Athén páros olimpiai bajnokának életét Sunjiban, a kajak-kenu versenyek helyszínén. Rutinos olimpikonként (először – még tartalékként – az 1996-os atlantai olimpián volt jelen), nem hagyja magát „elragadtatni” a játékoktól, próbál az előtte álló feladatokra fókuszálni, megtalálni az ideális állapotot, ami azért elég nehéz feladat…
„Lassan egy hete vagyunk már Kínában, ám az átállásom még nem sikerült teljesen – magyarázta Kovács Katalin. – Van, hogy éjfélig, hajnali egyig is virrasztok, aztán reggel olyan vagyok, mint akit agyonvertek. A délutáni alvásommal nincs is baj, képes vagyok két-két és fél órát horpasztani ebéd után.”
A csendes pihenő után pedig következhet a munka, amely egyelőre gördülékenynek mondható. A korábbi aggodalmaknak – vagyis, hogy miként tudnak edzeni csaknem két hétig Pekingben kajakosaink és kenusaink – nyoma sincs Katiban.
„Egyelőre jól kijövünk az evezősökkel, nincs káosz a vízen, ami egyrészt annak köszönhető, hogy nagyon nagy a vízfelület, másrészt pedig annak, hogy nincs itt minden nemzet. A németek például már Kínában vannak, de csak néhány nappal a rajt előtt jönnek át Sunjiba – folytatta a versenyző, akinek egyelőre, egy tényezőt kivéve, nincs panasza az időjárásra sem. – Az érkezésünk idején jó meleg volt, magas páratartalommal, de az elmúlt egy-két napban lehűlt a levegő, olyan huszonöt-huszonnyolc fok körül van, ami ideális a munkára. Ám engem egyvalami nagyon zavar: amióta eljöttünk otthonról, nem láttam napot. Én pedig »napelemmel működöm«, így jó lenne, ha a versenyek idejére kiderülne az ég.”
Vasárnap a szabadnapos Kovács Kati ellátogatott az olimpiai faluba is.
„Örülök, hogy Sunjiban van a bázisunk, hiszen öt percre vagyunk a pályától, amelyet futva, sétálva könnyedén meg lehet közelíteni. Az olimpiai faluból ellenben csaknem egyórás az út, ami nagyon sok. Nemrégiben le is mérhettük, hiszen bent jártunk a faluban, amely nekem nem igazán tetszik. Olyan volt, mintha egy lakótelepen lennék, ahol rengeteg ember sürög-forog. Nem tudom, ilyen pörgésben mennyire lehet nyugodtan pihenni, a versenyre koncentrálni – mondta Kovács Katalin, aki
a legfontosabbat majdnem kihagyta pekingi beszámolójából. – Láttam, sőt fogtam is már olimpiai aranyérmet! A faluban összefutottunk a spanyol Samuel Sánchezzel, az országúti kerékpározás győztesével. Hát, nagyon szépséges volt az az érem… Irigyeltem is érte Sánchezt!”
