„Nagyon izgultam, főként a szám legvégén, ez valószínűleg látszott is rajtam” – mondta Michael Phelps a 4x100 méteres gyorsváltó döntője után. Naná, hogy izgult, hiszen nagy veszélyben forgott csúcsdöntési kísérlete, ám az amerikai váltó utolsó tagja, Jason Lezak fantasztikus utolsó ötven métert produkált, Alain Bernard, a francia váltó negyedik tagja valószínűleg azóta is azon gondolkozik, hogy hajrázhatták le így éppen őt....
Phelpsnek tehát megvan a második aranyérme, kell-e mondani, hogy ezúttal is világcsúccsal teljesítette a penzumot – igaz, jelentős segítséget nyújtottak társai. Merthogy az első százon ő csak követte az ausztrál Eamon Sullivant, aki fantasztikusan repesztett, olyannyira, hogy a medence végében álldogáló Bernard csak azt észlelhette: megdöntötték a világcsúcsát (47.24). Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy végül nem a franciák, hanem az amerikaiak ütöttek be először a célba?
Itt tehát összejött az amerikai aranyérem, nem úgy a férfi 100 mellen! Brendan Hansen már azt is nehezen viselte el, hogy az amerikai válogatón 200 méter mellen csak a negyedik helyen végzett, így a hosszabbik távon nem is indulhat Pekingben, ám arra nem számíthatott, hogy 100 méteren nem állhat fel az olimpiai dobogó valamelyik fokára.
Két tized hiányzott neki a bronzéremhez, ráadásul a döntő végén azt is tudomásul kellett vennie, hogy a japán Kitadzsima Koszuke nemcsak hogy megvédte olimpiai bajnoki címét, de még a világcsúcsot is elvette tőle (58.91).
„Mindenki érmet akar nyerni, ezúttal nekem nem sikerült – nyilatkozta Hansen. – Leszek még újra a régi, visszaszerzem a világcsúcsot is. Kívülről úgy tűnhet, világrekordot dönteni könnyű, pedig nagyon nem az. Kalapot kell emelni az előtt, akinek ez sikerül.”
A nőknél 100 méter pillangón az ausztrál Libby Trickett esélyeshez méltóan győzött, ám 400 méter gyorson nagy meglepetésre nem Katie Hoff nyert. Pedig ezúttal is jó esélye volt az aranyra, a táv felétől az élre állt, és nem is adta ki a kezéből a vezetést – csak a legvégén... Győzött a brit Rebecca Adlington, ám ezt a tényt Hoff biztosan nem vette ilyen könnyen tudomásul, már csak azért sem, mert az olimpia előtt közte és Phelps között megvont párhuzam bizony ma már egyáltalán nem áll fenn.
Női 100 méter háton is világcsúcs (58.77) született: a zimbabwei Kirsty Coventry úszta a szám középdöntőjében. A rekord mellett a legnagyobb meglepetés, hogy a szám korábbi üdvöskéje, a francia Laure Manaudou csak nyolcadikként csusszant be a szerda hajnali fináléba.
A délutáni program magyar szempontból nagyon jól alakult, hiszen női 200 gyorson és vegyesen, illetve férfi 200 méter pillangón is van középdöntősünk. Mindhárman magyar országos csúccsal léptek tovább, már önmagában ez a tény is dicséretes.
De amit Cseh László 200 méter pillangón produkált!
„Leginkább azért indulok 200 pillangón, mert a két vegyes között több nap van, így muszáj lesz versenyben maradnom” – mondta
Cseh az olimpia előtt. A július eleji országos bajnokságon úszott 1:56.56-os ideje alá is támasztotta ezt, ám Cseh pekingi eredménye (1:54.48) ennél már sokkal többet mond. Csak Phelps úszott jobbat a halászteleki fiúnál, vagyis Cseh éremesélyessé lépett elő ezen a távon is. „Nem úsztam ki magam, maradt bennem elegendő tartalék a továbbiakra”– nyilatkozta Cseh, Kerékjártó Tamás egyéni csúcsa (1:57.29) viszont sajnos nem volt elég a középdöntőhöz.
Mutina Ágnes is bekerült a legjobb 16 közé, mégpedig az ötödik legjobb idővel, és országos csúcsa (1:57.25) sejteti, hogy a Jövő SC versenyzője is kiváló formában érkezett Pekingbe. Ezen a távon született egyébként a délután egyetlen világcsúcsa (1:55.45) az olasz Federica Pellegrini jóvoltából.
Mutina klubtársa, Verrasztó Evelyn is magyar csúcsot (2:12.52) úszott 200 méter vegyesen, és a tizenegyedik helyen került a középdöntőbe. Ugyanez nem sikerült Hosszú Katinkának, pedig a bajai lány is egyéni legjobbját (2:13.05) érte el az előfutam során.
