Senjangban 49 ember híján 45 ezer szurkoló őrjöngött, zsivajgott, morajlott, hitetlenkedett és hüledezett. A pályán a brazil válogatott tagjai zsonglőrködtek, a címszerepet bizonyos Ronaldinho alakította. Úgy, ahogy azt Ronaldinhótól várják. Nem csupán Senjangban, hanem világszerte. Az első meccsen a belgák ellen csak szenvedő, és nem kevés játékvezetői jóindulattal – kilenc emberrel fejezte be a meccset az európai válogatott, s tizenegy ellen nem igazán villogott a futballtörténelem egyetlen ötszörös világbajnoka – 1–0-ra nyerő brazil tizenegy vasárnap már játszott is a pályán. Persze az ellenfél jóval könnyebb volt, az új-zélandiak csak két percig tartották magukat. A manchesteri Anderson már a harmadik percben betalált, elindítva a szambát. Aztán még az első félidőben Alexandre Pato is beköszönt, végképp megnyugtatva övéit.
A 45 percen keresztül csupán passzaival kitűnő Ronaldinho a második 45 percben kétszer gólt is rúgott – egyszer szabadrúgásból, egyszer tizenegyesből –, ámuldozhatott tehát a nagyérdemű. Amikor Rafael Sobis a 93. percben beállította az 5–0-s végeredményt, Carlos Dunga csapatának továbbjutására is ráütötte a pecsétet.
Továbbjutott a címvédő argentin válogatott is, amely a 76. percben remek Messi, Riquelme kényszerítőzés után döntötte el a meccset az általában és most is kifogástalanul küzdő Ausztráliával szemben. A befejező szerepet Ezequiel Lavezzire osztották. Csupán az eredmény volt szoros, a könnyedén futballozó argentinok simábban is nyerhettek volna egy olyan meccsen, amelyen Kassai Viktornak alig kellett a sípjába fújni. Amikor belefújt, közmegelégedésre tette.
A világbajnok olaszok is bekerültek a negyeddöntőbe, miután Honduras után Dél-Koreát is biztosan megverték.
