képesség kerülhet előtérbe. És Varga Dénes ebben (is) nagy király. Nem, nem túlzás, a „kisebbik” Varga, a nagy tehetség, a kiszámíthatatlan zseni valóban játssza a pólót. Hatalmas hőstett, hogy a brusztos meccs befejező momentumaként az évtizedekkel ezelőtti vízilabdára jellemző, ilyen találkozókon ritkán előforduló akcióval mentette döntetlenre a partit.
„Abszolút improvizáció volt. Elmozogtam a védőmtől, a labda Biros Petitől pontosan jött, a többi gyerekjáték volt – mosolyogott a Vasas bajnoka, aki szép lassan az utolsó gólok mesterévé válik. – Igen, mostanság sokszor kerül hozzám a labda a végén, úgy tűnik, így vagyok kódolva. Nem rossz érzés a végén pozitív főszereplőnek lenni, de esküszöm, mindegy, ki dobja az utolsó gólt, csak nyerjünk!”
Egy gól.
Lehet, ennyi dönt majd a csoportelsőségről is?
