Kína letaszítani készül az Egyesült Államokat az éremtáblázat éléről

Bárhová is nézünk, nem kerülheti el figyelmünket Kína világméretű előretörése. Így van ez a sportban is: az ázsiai nagyhatalom versenyzői a sydneyi játékoktól fogva – Németországot megelőzve – már a három legnagyobb sportnemzet közé kapaszkodtak fel, hogy aztán legutóbb, Athénban az oroszokat is lehagyják.

Amióta Peking megpályázta és meg is kapta a 2008-as olimpia rendezési jogát, Kínában tudatosan is szélesítették a bázist, az egykor elhanyagolt sportágakban is támogatni, fejleszteni kezdték az utánpótlást. Ennek hatására megjósolható, hogy hatalmas presztízscsata folyik majd a házigazdák és a vezető szerepükre mindig mindenben oly büszke amerikaiak között, akik a medáliák terén Atlanta óta őrzik elsőségüket.

Elébe vágtunk az éremhajszának, s összegeztük, mely nemzetek osztoztak a dobogós helyeken az elmúlt egy-két évben a 28 olimpiai sportág 302 versenyszámának előző világbajnokságán (mindnél csakis a legutóbbit figyelembe véve). Természetesen a tavalyi, tavalyelőtti (esetenként idén tavaszi) erőviszonyokat s főleg formákat nem lehet egy az egyben átvonatkoztatni 2008 nyarára, valamint a szigorú kvalifikációs előírások miatt a mezőnyök is mások, legtöbbször kisebbek lesznek. A legnagyobb eltérés azonban az, hogy a világszerte különböző helyszíneken megrendezett vb-khez képest a hazai pálya ezúttal Kína javára billentheti a mérleg nyelvét, hiszen hat-hét arany hátrány nem behozhatatlan!

Az uralkodó helyzetét a szovjet éra után elveszítő Oroszország a harmadik helyről már aligha fog előrelépni, pedig lemaradása nem túl nagy… Más kérdés, hogy hátulról sem fenyegeti veszély – annál nagyobb harc lesz majd a németek, az ausztrálok és a britek között az óriások mögötti negyedik pozícióért. Az Atlantában még egyetlen(!) elsőséggel szégyenkező és utána is kétszer csupán tizedik helyezett Nagy-Britannia látványos fejlődése csak akkor meglepetés, ha elfelejtjük, hogy a 2012-es londoni játékok rendezési joga mekkora, pénzben és szervezésben is kifejezésre jutó motivációt jelent.

Magyarország, amikor elindult, még sohasem szorult ki az első tizenöt helyezett közül az ötkarikás éremtáblázaton, ám a mi kis saját, vb-kből eredeztetett modellünk mellett a különböző nemzetközi előrejelzések is azt sugallják, hogy ez a messze erőn felüli széria sajnos veszélyben forog. Főleg, hogy legutóbbi világbajnoki sikereink óta fájdalmas módon elveszítettük Kolonics Györgyöt, Berki Krisztiánt pedig a Nemzetközi Tornaszövetség furcsa kvótarendszere fosztotta meg az indulás jogától. És akkor még nem szóltunk Kubáról: bokszolói tavaly bojkottálták a chicagói vb-t, ami az eleve szűken megelőzött karibiakat jó néhány aranyéremtől fosztotta meg a mellékelt listán is...

Persze, miközben a kínai versenyzők várhatóan nemcsak az amerikaiak dominanciáját kezdik ki, hanem olyan számokban is élre törnek, amelyekben valaha sehol sem voltak, most viszont már a mi favoritjainkat győzik le, abban is biztosak lehetünk, hogy a magyar olimpiai csapat ezúttal sem (egykönnyen) hagyja majd megfakulni 112 év alatt megalapozott tekintélyét.