A harminckét, medencés olimpiai úszószámból tizenhatot az amerikaiak nyernek meg, tizenkettőt az ausztrálok, a többin meg hadd marakodjanak a zimbabweiek, franciák, olaszok és a japánok. Nekünk, magyaroknak jut majd két nyamvadt bronzérem, mindkettő Cseh László révén a két vegyesen.
Ez nem más, mint a Sports Illustrated tippje, és kéretik nem komolyan venni – ezek a jóslatok akkor szoktak bejönni, amikor a veréb kardot ránt.
Ha egy kicsit meg akarjuk tapasztalni, mi a valóság, menjünk el a „Vizes kockába”, a versenyek szombati rajtját megelőző egyik utolsó edzésre. Nem nagy távolság, kétsaroknyira van a sajtóközponttól, feltétlenül megéri.
Odabenn embertelen nyüzsgés, első pillantásra szemünkbe ötlik egy göndör sörény meg egy galambősz frizura. Mindkettőnek magyar a viselője: Tőrös Károly három dél-afrikai úszót gardíroz ezúttal a kínai fővárosban, Nagy József, a legendás mellúszó olimpiai bajnok és világrekorder Mike Barrowman egykori mestere ma egy kanadai mellúszó hölgy, Annamay Pierse edzője.
Emitt néhány csinos magyar lány, Jakabos Zsuzsanna, Verrasztó Evelyn, Dara Eszter, Mutina Ágnes és persze Kovács Emese, az új pillangózó csillag.
„Remek edzéseredményeket érek el, belül úszom az egyéni csúcsomon, a vágyam egy 4:35 perc körüli eredmény, ezzel talán beférhetek a döntőbe. Kár, hogy szeretett edzőm, Tolja bácsi, azaz Anatolij Petrov nem jöhetett ki velem az olimpiára, vele biztosan jobb eredményre lennék képes” – magyarázza a modell külsejű Jakabos.
Kovács Emese újra meg újra nekirugaszkodik az ötven pillangónak, „Huszonhét kettő!” – mondja be az eredményt sztentori hangon edzője, Fehérvári Balázs, aztán a csinos fiatal lány a Jövő SC-ből kimászik a partra.
„Egyre jobban megy, az országos bajnokságon mutatott formámnál sokkal előrébb tartok. Ma reggel húztam magamra először az – állítólag – rám szabott szuperdresszt, combban jó is, de fölül lötyög, befolyik a víz. Nagyon izgulok, alig várom már a versenyt, de bízom magamban és abban, hogy megjavítom az egyéni csúcsomat” – mondja Emese, az új magyar kedvenc.
A mester, Fehérvári Balázs sem pesszimista, csak éppen…
„Csak éppen vége a hályogkovácsok korszakának, amikor Emese tizenhat évesen berobbant a világ élvonalába, és második lett az eindhoveni Európa-bajnokságon. Ma már számolnak vele, ráadásul nőtt is, súlyosabb is lett hat kilóval. Még szerencse, hogy gigantikus önbizalommal áldotta meg a Teremtő, bár minden tanítványom ennyire bízna önmagában! Ez csodálatos adottság, ugyanis kishitű klaszszist még nem láttam. Szóval rengeteget javult az utóbbi két hétben, a baj csak az, hogy most körülbelül nyolcan képesek hasonló időre. A döntőbe jutás is gondot okozhat, ugyanakkor az éremszerzés sem zárható ki. Az új cápadressz? Őszintén szólva elegem van már a fürdőruhamizériából. Emese most felhúzta ezt a szerelést, és bár nem passzol rá tökéletesen, mégis hipp-hopp nyolc tizedet javult. Úgy siklik be a vízbe, mintha be lenne vajazva a teste, őrület…!”
Cseh László épphogy látogatást tesz a medencetérben, s már menne is ki az öltözőbe edzője, Turi György társaságában. Előtte azonban rendelkezésünkre áll.
„Csak kétszer ötvenet úsztam, meg odakint, a bemelegítő medencében a fordulókat gyakoroltam. Szombaton lesz a négyszáz vegyes előfutama, majd másnap a döntő, addig már csak ilyen adagokat úszunk. Amit eddig nem tanultam meg, azt már ezután sem fogom. Jó erőben vagyok, folyton találkozom a riválisokkal, most is itt van Ryan Lochte meg Uszama Melluli, de nem foglalkozunk egymással.”
Lochte már régi ismerősünk, szerdán is nyilatkozott Cseh Laciról az amerikai úszók sajtóértekezletén, most is kötélnek áll.
„Nem, nem szoktuk figyelni egymást edzésen, én legalábbis biztosan nem, elég nekem a magam baja, az, hogy megpróbáljak tökéletesen úszni. Eddig sohasem sikerült… Michael, vagyis Phelps ma nem jött ki, túl nagy a felhajtás körülötte, ha teheti, az olimpiai faluban vagy az itteni bemelegítő medencében edz.”
Melluli, a háromszoros vbbronzérmes vegyes úszó nagy meglepetésemre – amikor megtudja, hogy magyar vagyok – a következő szóáradattal fogad: „Na, mi van, gulyás, szia, paprika, szalámi!”
Mielőtt arra gondolnék, hogy megháborodott a derék tunéziai, gyorsan elkezdi magyarázni, immár perfekt angolsággal: „Kerékjártó Tamás az évfolyamtársam a USC-n, a Dél-kaliforniai Egyetemen, tőle tudok néhány szót magyarul. Most nem indulok vegyesen, csak négyszáz gyorson, ott talán egy picit gyengébb a mezőny. Vegyesen nem hiszem, hogy bárki is beleszólhatna Phelps, Lochte és Cseh versenyébe.”
Nem állom meg, hogy ne kérdezzem meg: szerinte ki nyeri meg a négyszáz vegyest.
„Phelps – mondja szinte szégyenkezve, de gyorsan hozzáteszi: – Ha mégis Laci nyerne, én lennék a legboldogabb!”
Meg mi, tízmillióan…
