Persze nem véletlen, hogy Claudio Ranieri mester csapata ilyen nagy hangsúlyt fektet a nemzetközi találkozókra a felkészülés során: a Juventus hosszú kényszerszünet után lép ki augusztus közepén újra az európai kupaporondra, és igyekszik kiharcolni az őt megillető helyet a BL főtábláján. A klub vezetősége az új céloknak megfelelően duzzasztotta fel a csapat keretét, bár az erősítés nem sikerült tökéletesen.
A csapat vázát ugyanaz az öt játékos alkotja, aki annak idején, 2006 nyarán nem hagyta el a süllyedő hajót, hanem vállalta a másodosztályt is: Gianluigi Buffon, Mauro Camoranesi, Pavel Nedved, Alessandro Del Piero és David Trezeguet. Ők öten továbbra is alapemberek, és túlzás nélkül állíthatjuk, ma is a gárda sztárjai.
Az átigazolási időszakban háromféle futballista érkezett Torinóba: nemzetközi klasszis, szürke eminenciás és tehetséges fiatal. Az elsőbe egyedül Amaurit, a Palermótól megvett brazil gólzsákot sorolhatjuk, aki a felkészülési meccsek némelyikén már elkapta a ritmust, de még szoknia kell a társaságot, különösen elöl, ahol Trezeguetvel, Del Pieróval és Vincenzo Iaquintával kell majd megküzdenie a két csatárposztért.
A szürke eminenciás kategóriát képviseli az újak közül Christian Poulsen, Olof Mellberg, Dario Knezevic és a két kapus, Alex Manninger és Antonio Chimenti, míg a tehetséges fiatalok közé Claudio Marchisiót, Sebastian Giovincót, Albin Ekdalt és Paolo De Cegliét sorolhatjuk.
Akárhonnan is nézzük a Juve keretét, egyre inkább az az ember érzése, hogy a torinói csapat kezd hasonlítani a Marcello Lippi-, illetve Fabio Capello-féle gárdára: ebben is, abban is volt néhány csillag (Roby Baggio, Gianluca Vialli, Zinedine Zidane) és sok szürke eminenciás Antonio Contétól Gianluca Pessottóig, Jürgen Kohlertől Alessandro Birindelliig, Didier Deschamps-tól Paulo Sousáig, Alessio Tacchinarditól Gianluca Zambrottáig. A mai Juventus is tele van olyan játékossal (Nicola Legrottaglie, Cristian Molinaro, Zdenek Grygera, Marco Marchionni, Mohamed Sissoko, Cristiano Zanetti, Jonathan Zebina), aki aligha fog sporttörténelmet írni Torinóban, de nélkülözhetetlen a sikerek felé vezető úton.
Kérdés persze, hogy ezzel a vegyes összetételű kerettel (amely – nyugodtan kimondhatjuk – papíron gyengébb az Inter és a Milan kereténél) mire megy a Juventus. A cél kettős: javítani az előző bajnoki helyezésen – azaz az első két hely egyikén végezni – és bekerülni a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszába, majd ott lehetőleg eljutni a legjobb négyig.
„Javítanunk kell a játékunkon és a helyzetkihasználásunkon. Ha e kettőben előrébb tudunk lépni, nem lehet nagy baj, mert majdnem minden posztra két, megközelítőleg azonos tudású emberem van, ami az ilyen kemény szezon előtt nagyon fontos. A felkészülési mérkőzések eredményét nem kell komolyan venni, sokkal fontosabb a mutatott játék, amellyel igen elégedett vagyok. A BL selejtezőjében jó a sorsolásunk, úgyhogy bizakodva várom az idény rajtját” – jelentette ki Ranieri mester, aki még valamit vár bizakodva: az utolsó nagy nyári ajándékot a klubvezetőségtől, egy középpályást, aki alighanem Dejan Sztankovics vagy Alberto Aquilani lesz…
