A szerdán BL-selejtező-visszavágón Budapesten fellépő Fenerbahce elöljárói elrejtik csapatukat az MTK elleni összecsapás előtt – saját szurkolóik elől. A Süper Lig ezüstérmesét a hírek szerint háromezer szurkoló kíséri el a magyar fővárosba. A török élcsapat – elkerülendő a találkozást a fanatikusokkal – a belvárostól távoli szállodában állítja fel a főhadiszállását, és minisztereknek kijáró rendőri biztosítást kért. A szeretet nyomasztó is lehet?A szerdán BL-selejtező-visszavágón Budapesten fellépő Fenerbahce elöljárói elrejtik csapatukat az MTK elleni összecsapás előtt – saját szurkolóik elől. A Süper Lig ezüstérmesét a hírek szerint háromezer szurkoló kíséri el a magyar fővárosba. A török élcsapat – elkerülendő a találkozást a fanatikusokkal – a belvárostól távoli szállodában állítja fel a főhadiszállását, és minisztereknek kijáró rendőri biztosítást kért. A szeretet nyomasztó is lehet?
Nem hiszem, hogy erről lenne szó. A Fenerbahce európai sztárklubbá nőtte ki magát – ennek megfelelően „viselkedik”, s ennek megfelelően kezelik az ellenfelek és a szurkolók is. Azzal nem mondok újat, hogy Törökországban az emberek imádják a futballt, a szurkolók igazi fanatikusok – és gyakran túllőnek a célon. Amikor az Ankarasporral Isztambulban 3–2-re megvertük a Besiktast, két órával a lefújás után is az öltözőben kuksoltunk. A hazai drukkerek szó szerint megtámadták a stadiont. Nem ránk voltak dühösek – illetve egy picit talán ránk is, elvégre legyőztük a kedvenceiket… Emlékszem, a rendőröknek kellett rendet teremteniük. A három évvel ezelőtt botrányba fulladó Törökország–Svájc vb-pótselejtezőnek is voltak előzményei: sem a balhé, sem az UEFA eltiltása nem írható a véletlen számlájára. A török szurkolók végletesek, határtalanul képesek örülni a sikernek, de ha valami nem úgy alakul, ahogy ők elképzelték, hajlamosak elragadtatni magukat. Annak idején a barátaim rendszeresen meglátogattak Törökországban, eljöttek a meccseinkre, ahol aztán ámuldoztak. Rendszeresen megjegyezték: életükben összesen nem láttak annyi rendőrt, katonát és vízágyút, mint egy török bajnoki meccsen. Írásunk a 4–5. oldalon
